Nincs több bú?

Egy szép szerdai napon Zselyke baba a teraszon szemlélődött. Figyelte a nagyvilágot. Számára még minden rejtély és csoda. Kisvártatva feltűnt a színen Bendegúz a család vizslája. Ők ketten nagyon jóban vannak. Megértik egymást. Tekintve, hogy Zselyke csupán 8 hónapos, nagyon fogékony a felé érkező rezgésekre, gondolatokra. Bendegúz és ő gondolatokkal beszélgetnek. Hogy miről, azt csak elképzelni lehet, és azt se jásznyi könnyedséggel. De, ha figyelünk, kideríthetjük. Szerintem érdemes, úgyhogy én megpróbálom.

Jó reggelt Zselyke. Üdvözölte Bendegúz.

Szia! Felelte Zselyke. Van valami jó meséd mára? Kérdezte.

Ha szeretnél hallani Borisról, Julisról és Marisról, akkor igen.
Mondta a vizsla.

Még szép! Engem minden érdekel, hisz baba vagyok. Ha unalmas lesz, legfeljebb elalszom. Persze attól még hallom ám mit mondasz. Ez a babák sajátja. Álmukban is mindent értenek. De te ezt úgyis tudod, ezért nem sértődsz meg. Úgyhogy jöhet Boris, Julis és Maris. Felelte Zselyke.

Szóval: Tegnap Boris, Julis és Maris legelésztek, ahogy a teheneknél ez lenni szokott. Kezdte Bendegúz.

Mi az a tehén? Kérdezte Zselyke

A tehén egy elég nagy állat. Füvet eszik, és azt mondja, hogy bú, vagy mú. Ezt sosem tudtam eldönteni. Maradjunk a búnál. Hasznosak, mert finom tejet adnak, amit az emberek sok mindenre felhasználnak. Magyarázta a vizsla.

Értem. Mondta Zselyke. És ők gyerekek vagy már felnőttek? Kérdezte.

Maris öreg, ő nagyjából a nagymamájuk lehetne. Julis és Boris fiatalok. Azt hiszem egyidősek.

Mondhatod tovább. Szólt Zselyke baba.

Igenis hölgyem! Vágta rá Bendegúz.

Javában tömték a hasukat fűvel, amikor Boris kifakadt:

Elegem van! Ti nem unjátok, hogy tehenek vagytok? Szerintem egyhangú az életünk. Én úgy döntöttem nem tehénkedem itt tovább. Folyton csak bőgni, meg legelni kell. És mindezt miért? Hogy végül mindent kisajtoljanak belőlem. Háborgott.

Mi van veled? Agyadra ment a hőség? Kuncogott Julis.

Egyesek nem tudják, jó dolgukban mit csináljanak. Zsörtölődött Maris.

Tényleg! Mit akarsz csinálni, ha nem azt, amit eddig? Érdeklődött Julis.

Világot látni. Ruhákban járni, utazgatni, szórakozni. Sorolta Boris.

Akkor neked szerencséd van. Legalábbis ruha ügyben. Nálad nem gond, ha úgy áll valami, mint tehénen a gatya, pláne, ha nadrágot veszel fel. Heherészett Julis.

Manapság már mindenki felvesz mindent. Korra, nemre és súlyra való tekintet nélkül. Az ember már nézni se bírja. Legalább nem keltesz feltűnést. Tette hozzá Maris.

Majd én megmutatom nektek, hogy bárki képes változtatni az életén, ha igazán akarja! Most pedig elmegyek Csingicsengihez. Ő biztosan ad nekem való ruházatot. Meglátjátok, rám se ismertek majd, ha visszatértem. Mondta hevesen Boris, és elindult Csingicsengihez a kínai kutyához, hogy megfelelő öltözéket kérhessen tőle.

Csingicsengi háza táján minden megtalálható volt, amit csak egy tehén el tud képzelni. Nadrágok, pólók, szoknyák, kalapok sok-sok féle színben és óriási méretekben. Az öltözködni vágyó tehenek és malacok mennyországa volt ez. Csingicsengi ma jó kedvében volt ezért ajándékba adta Borisnak az általa választott pólót, és nadrágot. Mi több, a nagy meleg miatt, még egy kalapot is adott hozzá.
Megköszönte Boris a ruhákat aztán elindult, hogy felfedezze milyen az, ha nem tehénkedik. Boldogabb volt, mint valaha.

Gyaloglás közben többször is meg kellett állnia, hiszen nem volt hozzászokva a két lábon járáshoz. Ekkora testet nem könnyű elbírni.

Rám férne egy személyi edző. Le kéne adnom pár kilót. Gondolta. Egyszer csak arra kocogott egy jó húsban lévő, ámde izmos röfi. Malacsága dacára láthatóan jó formában volt. Éppen ezért Boris úgy határozott, hogy beszélgetésbe elegyedik vele, hátha kiderül a titok.

Szia, röfi. Boris vagyok. Volna egy perced a számomra? Kezdte.

Szia, Boris. Én Bözsi vagyok. Lassan már kifutok az időből. Jó is, hogy megállítottál, legalább pihenek egy kicsit. Mi a pálya? Kérdezte a röfi.

A pálya? Hol, milyen pálya? Nem értem. Felelte Boris.

Látom új vagy. Nem vagy otthon a szlengben. Sebaj, majd én, kikupállak. Először is rád férne egy kis edzés. Szakértett Bözsi.

Azt a lelegelt lucernát! Pontosan emiatt állítottalak meg. Én is szeretnék izmos, sportos lenni. Van valami ötleted, hogy ki segíthetne ebben? Te például kihez jársz edzésre?

Én a Girnyóhoz. Itt van nem messze a konditerme. Gyere, odaviszlek, manapság kapcsolatok kellenek mindenhová. Mondhatnám, mindig kell egy barát. Magyarázta Bözsi.

Kedves tőled, köszönöm. Válaszolta Boris.

Tényleg nem volt messze a konditerem, melynek ajtaján ez állt: Gebe Ede konditerem.

Itt volnánk. Gyere, megkeressük Girnyót. Mondta a röfi.

Girnyó a giliszta éppen kávészünetet tartott, ezért nyugodtan odamehettek hozzá.

Az igazat megvallva nem szívesen edzenék Girnyóval, mert ő túl vékony nekem és nem szeretném, ha azt várná el tőlem, hogy én is ilyen hurkapálcika legyek. Nem mehetnék máshoz? Súgta oda Boris Bözsinek.

Ne kukacoskodj, hisz még egy szót sem beszéltél vele! Nem szép dolog előítéletes lenni. Neked, hogy esne, hogyha azt mondaná Girnyó, hogy ő nem dolgozik egy ekkora tehénnel? Hm?

Igazad van, bocsánat. Hebegte Boris.

Girnyó meglátta, amint Bözsi és Boris sugdolódznak. Arra gondolt, hogy nem merik zavarni. Barátságos volt, ezért ő szólította meg őket.

Szép napot, hölgyeim! Miben segíthetek? Kérdezte.

Szia Girnyó! Ő itt velem Boris és veled szeretne edzeni, ha nincs ellene kifogásod. Felelte Bözsi.

Megtisztelő, de sajnos már nincs nálam szabad hely. Annyira népszerű vagyok, hogy az összes csoportom betelt. Próbálkozzatok Viktornál. Felelte Girnyó.

Köszönjük szépen. Mondta a röfi. További kellemes napot.

Kifelé menet Boris így szólt: Miért küldött el minket? Szerinted meghallotta, hogy nem akarok nála sportolni? Aggódott.

Hát azt nem tudom, de azt igen, hogy ki az a Viktor, akihez küldött. Viktor a Zsuzsi edzője.

Zsuzsi? Milyen Zsuzsi?

Hát a Krajnyák Zsuzsi. Így már tudod, remélem. Őt mindenki ismeri. Sportolói körökben igen nagy elismerésnek és tiszteletnek örvend. Mondta büszkén a röfi.

Mivel érte el ezt a nagy megbecsülést? Kérdezte félve Boris. Kicsit szégyellte magát, amiért ilyen keveset tud a világról, mivel ő eddig csak legelészett.

Hát kivívta magának! Nagyon-nagyon jó vívó. 3 olimpián is részt vett, többszörös Európa bajnok, még világbajnok is lett!

Ejha! Nem mehetnék inkább a Zsuzsihoz edzeni? Lelkesedett Boris. Zsuzsi most otthon van Zselykével, a 8 hónapos kislányával. Hozzájuk most nem megyünk és amúgy is fura lenne, ha odaállítanánk csak így. Gondolj bele. Egy röfi meg egy tehén.

Ebben van valami. Ismerte el Boris.

De, ha itt lenne, azt mondaná neked, hogy rengeteg munka, munka és munka. Ő is így lett sikeres. Megdolgozott érte. Bölcselkedett Bözsi.

Honnan vagy te ilyen jól értesült? Érdeklődött Boris.

Onnan, hogy a Bendegúz mesélte a múltkor. Zsuzsiék vizslája. Gergővel kirándulni voltak. Bendegúz kicsit elkódorgott, akkor találkoztam vele. Nagyon büszke rá, hogy ilyen gazdái vannak. Ő szeret háziállat lenni, mert szeretik őt. Sose akart más lenni, mint aki.

Gergő Zselyke apukája, ugye? Kérdezte Boris.

Igen. Ő és Zselyke imádják egymást.

Ezt is a Bendegúz mondta neked? Méltatlankodott a tehén.

Bizony! Sőt még azt is, hogy Zselyke baba olyan hajlékony, hogy lazán az orrlyukába tudja tenni a nagylábujját. Nevetett a röfi.

Hát én bizony nagyon le vagyok maradva! Az élet nagy küzdelem. Mindenért meg kell dolgozni. Én magam sajnos elég lusta állat vagyok. Rájöttem, hogy nem is rossz naphosszat legelészni és közben pletykálni Julissal és Marissal. Azt hiszem, hogy hazamegyek. Már biztosan várnak. Mondta Boris és elindult haza.

Miket ki nem találsz te Bendegúz! Nevetett Zselyke.

2010. július 12.