Ki húzta el a csíkot?

Egy szép napon Tigi a folyóhoz igyekezett, hogy megmártózzék benne és igyon is, mert mi tagadás elég meleg volt.
Szerencsére nem volt messze a frissítő, kristálytiszta víz, de ha messze is lett volna Tiginek meg se kottyant volna egy kis gyaloglás, hiszen ő tigris volt, tehát nagy és erős. Na és persze bátor is.

Amint a víz fölé hajolt, hogy igyék, a mi Tigi barátunk nagyon elcsodálkozott. Nem akart hinni a szemének. A nagy meglepetéstől hasra is esett, azazhogy hasast ugrott a vízbe.
Na, így legalább ihatok és strandolhatok egyszerre. Mire kijövök, biztosan felébredek és újra tisztán látok.
Hogy mit látott? Vagyis inkább mit nem? Sehol sem találta a csíkjait, amik eddig ott pompáztak szép narancssárga testén. Amikor kijött a partra és újra lehajolt, hogy a víz tükrében szemügyre vegye izmos testét, a csíkjait még mindig nem látta.
Eltűntek. Tegnap még itt volt mind. Ezt nem értem. Mihez kezdjek most? Odalett a szépségem. Jaj, jaj, mi lesz velem?

Szomorúan a tisztásra ballagott és a fűre heveredett. Sírni azért mégsem sírt, mert, hogy nézne az ki. Inkább csak nagyot sóhajtott, és mérgesen csapott egyet a mancsával.
Hé! Hé! Szállj le rólam, hallod?- Szólt egy hang odalentről.
Épp időben! Majdnem szétlapítottál! Mondta Gaga ingerülten.
Ne haragudj rám kis csiga. Kérte Tigi. A csíkot meg végképp ne emlegesd, ha megkérhetlek. Pont ez az én bajom. Egyik napról a másikra eltűntek a pompázatos csíkjaim. Fogalmam sincs, mit tegyek, hogy újra a régi fényemben tündökölhessek.
Hát ez különös. Felelte Gaga. Azt hiszem, tudom, mit kell tenni, de nem lesz egyszerű.
Bármit megteszek, amit csak kell! Örvendezett Tigi.
Azt majd meglátjuk. Kuncogott Gaga.
Első lépésként meg kell keresnünk Sanyit.
Sanyit? Ki az a Sanyi? Mit kezdünk most egy kisfiúval? Ha nem tévedek a gyerekek félnek a tigrisektől. Mi hasznát vehetnénk egy gyáva fiúnak a csíkjaim visszaszerzésében? Méltatlankodott Tigi.

Először is. Szólalt meg Gaga.
Miből gondolod, hogy Sanyi egy fiú? Még csak a nevét hallottad, semmi mást nem tudsz róla és máris lehurrogod? Igazán nem szép dolog valakiről véleményt alkotni úgy, hogy nem is ismered. Másodszor Sanyi fontos segítség számodra. Harmadszor pedig nem fiú, hanem egy macska. Mégpedig nagyon szép és okos.
Aztaaaa! Sanyi nevű macska. Lelkendezett Tigi.
Igazán megtisztelő, hogy éppen egy macska lehet segítségemre. Végtére is én magam is macska vagyok, csak a nagyobbik fajtából.
Ez a beszéd! Felelte Gaga.
Sanyinak amúgy is kijár a tisztelet, hiszen ő minden macskák királya, tehát kedves Tigi, te is az ő alattvalója vagy.
Hűha! Akkor remélem, hogy nem jut a fülébe, hogy le gyáva kisfiúztam, mert a végén még leütteti a fejemet, akkor aztán mindegy, hogy csíkos vagyok-e vagy sem. sopánkodott Tigi.
Nyugodj meg! Sanyi nagyon nagylelkű. Majd te magad is megtapasztalod, ha királyi színe elé járultunk. Csitította Gaga.
Hogy jutunk el az én Sanyi királyomhoz? Érdeklődött Tigi.
Egyet se félj, én tudom az utat. Csak kövess engem. Onnan lehet felismerni, hogy egy hatalmas kőszobor áll a bejárat előtt, ami magát Sanyit a királyt ábrázolja. Vágta rá Gaga.
Meg ne sértődj Gaga, de úgy vélem, okosabb, ha nem követlek téged, hanem felveszlek a hátamra. Úgy bizonyosan hamarabb odaérünk. Kérte Tigi.
Persze, lassú, mint a csiga, mi??? Na, jó. Nem bánom. Vihetsz a hátadon. Egyezett bele Gaga.

Jó ideje gyalogolt már Tigi Gagával a hátán, amikor eszébe jutott valami. Nem is tartotta magában a dolgot.
Te csigaga! Figyelj csak! Ez a kőszobor olyasmi, mint a Lánc-hídon az oroszlánok? Kérdezte. Olyasmi, csak Sanyi király szobra sokkal szebb. De honnan tudsz te ilyeneket tigris létedre? Csodálkozott Gaga.
Egyszer átmentem egy zebrán, ami pont arra volt. Mondta hanyagul Tigi.
Öcsém facsiga! ámult a csiga.

De nyomban magához is tért, mert meglátták Sanyi király hatalmas kőszobrát, ami azt jelentette, hogy megérkeztek
Sanyi király szobra annyira szép, és tiszteletet parancsoló volt, hogy Tiginek elállt a szava.
Most már egy kicsit sem aggódom. Egy ilyen nagy király biztosan visszaadja a csíkjaimat. Mondta hetykén Tigi.
Ehhez előbb be kell mennünk. Vigyorgott Gaga, aki tudta, hogy Sanyi királyt sem ejtették a fejére, hogy csak úgy, feltétel nélkül teljesítse a kéréseket. Tiginek persze semmit sem árult el.

Komótosan lépkedett Tigi fel a hosszú lépcsősoron, ám egy csiga sem ért még ilyen gyorsan egy lépcső tetejére se. Végig ott ült ugyanis a tigris hátán. A trónterem ajtaja nyitva állt, mintha számítottak volna Gagáék érkezésére. Bemenni egyikük, sem mert hívatlanul, hiszen ki hallott már olyat, hogy bárki is megzavarja a király nyugalmát.
Nem kellett sokáig várakozniuk az ajtó előtt, mert egyszer csak ott termett egy holló, aki Tigi vállára szállt, és ezt mondta: Sanyi a nagy király már vár titeket. Bemehettek hát hozzá.

Sanyi király éppen a trónja előtti szőnyegen heverészett, amikor Tigi és Gaga beléptek hozzá. Hódolatom Felség! Szólaltak meg egyszerre. Persze meg is hajoltak, ahogy azt az illem előírja.
Tigi akkorát hajolt, hogy Gaga kis híján lepottyan a fejéről. Ő ugyanis még mindig ott üldögélt.
Azért bátorkodtam színed elé járulni Kezdte Tigi…
Tudom, miért vagy itt! Szakította félbe a király. Tedd azt pontosan, amit Hordó mond neked. Most pedig távozhatsz, de mielőtt ezt megtennéd, hagyd itt Gagát. Ő nem megy veled. Az ő küldetése itt véget ért Gaga a királyi kert lakója. Azért küldtem, hogy elvezessen hozzám.

Tigi bár nem nagyon értette a dolgot, engedelmeskedett a királynak, hisz nem is nagyon tehetett volna mást. A kijáratnál már várta Hordó, aki nem volt más, mint a holló.
Á! Szóval te vagy az a bizonyos Hordó. Örvendek a szerencsének. Már csak azt nem értem, hogy honnan tudta a király, hogy miért jöttem el hozzá anélkül, hogy elmondtam volna neki. Kezdte Tigi az ismerkedést.
Szép kis uralkodó lenne a mi Sanyi királyunk, ha nem tudta volna. Ő mindig mindenről tud, ami fontos. Most pedig induljunk. Felelte Holló.
Jó, de még azt sem tudom, hogyan szerezzük vissza a csíkjaimat. Akadékoskodott Tigi.
Mindent a maga idejében. Csitította Hordó.

Jó ideje úton voltak már, amikor Tigi megunta a hallgatást, és kérdezősködni kezdett.
Te, figyi Hordó! Hogy lehet az, hogy te vagy a király egyik legfőbb segédje, holott akár meg is ehetett volna téged reggelire?
Ami azt illeti megehetett volna. Majdnem le is vadászott egyszer. Az történt, hogy bár el tudtam repülni előle, azt mondta, hogy ha akar, úgyis utolér, mivel régen egy jó tündér macskája volt, ahol szert tett bizonyos képességekre. Erre én az életemért cserébe megígértem neki, hogy bármiben a segítségére leszek. Ő azóta király lett, én pedig Hordó, a hű holló.
Azta, de izgi! Vágta rá Tigi.
Ideje Megkeresnünk Letit. Felelte Hordó. Ki az a Leti? Kérdezte Tigi.
Leti egy kedves kislány, akire szükségünk van.
Nane!Komolyan egy kislány fog segíteni nekünk? Csodálkozott Tigi.
Még szép, hogy ő! Ki más? Ő nagyon ügyes és kedves kislány majd meglátod. És különben is, nehogy már azt hidd, hogy te olyan baromi tökéletes vagy! Még azt sem érted, miért tűntek el a csíkjaid. Hát azért barátocskám, mert túlságosan sokat képzelsz magadról, és azt hiszed, hogy te vagy az állatok királya. Pedig az se nem az oroszlán, sem pedig te. Épp az imént voltunk Sanyi királynál. Ő a macskák királya. Ő az, aki kicsit móresre akar tanítani téged, úgyhogy mutass némi együttműködést, és ne mondj véleményt olyanról, akit nem is ismersz. Teremtette le Hordó.
Jó, igaz, elismerem. Kissé tényleg nagy az arcom. Ne haragudj. Majd igyekszem visszavenni belőle. Ígérte a tigris. Most már azt is sejtem, hogy azért lett a neved Hordó, mert lehordod azt, aki megérdemli. Mondta.
Elég a sopánkodásból. Koncentráljunk a feladatra. Adj egy karmot. Utasította Hordó.
Mit hallok? Nem elég, hogy csíktalan lettem, még a karom is kéne? Tigriskarom a csodafegyver, vagy mi? Balhézott Tigi.
Az előbb ígérted, hogy megváltozol, mi több a király arra utasított téged, hogy tedd azt, amit mondok. Akkor pedig, hol a probléma?
Oké, te nyertél. Adom már.
Azzal ki is szedte az egyik karmát.
Jó. Azt már tudjuk, hogy Leti kell nekünk, meg azt is, hogy a Lea utca 61/a szám alatt találjuk. Azért kell a karmod, hogy lekörmöljem vele az uticélt.
Odaírod a homokba, és akkor mi van? Kérdezte Tigi. Csak figyelj.
Hordó gyorsan a homokba írta a címet.
Mire Tigi megkérdezte volna, hogy most meg mi van, mint ahogy azt tőle már megszokhattuk, a holló csak ennyit mondott:
Legjobb lesz, ha egyedül mondom el Letinek, hogy miről van szó, mert bár bátor kislány, azért egy tigrisre ő sem számít csak úgy, hipp-hopp.
Eszerint ez itt a Lea utca. Nyugtázta Tigi.

Az történt ugyanis, hogy miközben Hordó a címet karmolta, végig Letire gondolt. Ezért értek oda olyan hamar, hogy Tigi észre sem vette.
Na, én repülök. Mindjárt jövünk.

Hordónak pont szerencséje volt, mert Leti éppen a kertben volt Rikivel a kutyájukkal.
Riki és Hordó jóban voltak, mivel Hordó mindig Letiék kertjébe járt barackot dézsmálni, amikor arra akadt dolga. Riki pedig sohasem árulta el. Leti nem ijedt meg Hordótól, csak az lepte meg kissé, hogy beszél. Amiket meg mondott, arról ne is beszéljünk.
Na, várjunk csak egy kicsit! Beszélő holló, csíktalan tigris+én egy történetben? Na, jó, benne vagyok, de Gábor nélkül nem vállalom. Mégiscsak kell valaki, aki elkísér és vigyáz rám, nehogy bajom essen. Mondta határozottan Leti.
Megoldható a dolog. Csak ideírom Tigi karmával, hogy Gábor, és máris itt lesz. Felelte Hordó.
Hadd írjam ééén! Úgyis most leszek elsős, legalább gyakorlom az írást. Nyomtatott betűkkel már tök jól megy. Kérte Leti. Meg is van.
Helyesebben itt is van, szólt a holló.
És tényleg ott volt Gábor, ígyhát indulhattak is vissza Tigihez.

Gábor csöppet sem rémült meg a tigris láttán. Nagyon bátor fiú volt. Nem csoda, hogy Leti őt hívta segítségül.
A következő hely, ahová el kell jutnunk, az nem más, mint Tündérbogár kertje. Mondta Hordó.
Tündérbogár? Az meg mi? Most tündér, vagy bogár? Kérdezte Tigi.
Ezt én se tudom. Mondta Leti. Lehet, hogy egy bogár, aki igazából egy tündér. Persze csak tippeltem.
Nem is rossz tipp, egy ilyen okos kislánytól. Mondta a holló. Tündérbogár az, akinek akarjátok, hogy legyen, meg az, amihez kedve van, hogy legyen. Ma éppen katicás kedvében van. Elég messze innen.
Egyszerű. Akkor írjuk ide, hogy tündérbogár és máris itt lesz. Javasolta Leti.
És a kaland hol marad? Reklamált Gábor. Mindannyian pattanjunk Tigi hátára, aztán irány a tündérkert.

Alighogy felültek a tigris hátára, Hordó elrikkantotta magát:
Kalandot akartok? Hát most megkapjátok. Azzal felkapta a bandát tigrisestől-mindenestől, és egyenest tündérbogárhoz repítette őket.
Valljuk be, erre még Gábor sem számított. Persze egy szót sem szólt, amivel elárulhatná magát, inkább csak jó erősen kapaszkodott Tigibe.
Leti mindeközben csak arra gondolt „ó az én hősöm!”

Tündérbogár már várta őket.
Illedelmesen köszöntötték egymást, aztán tündérbogár egy ecsetet nyomott Leti kezébe.
Tessék, hogy szép csíkokat fessék. Kuncogott.
De jó! Én festhetem vissza Tigire a csíkokat? Örvendezett Leti.
Még szép. Ki más? Vágta rá Tigi. Olyan színűeket festhetsz, amilyet csak akarsz.
Az jó! Akkor szivárványszínű leszel, mert szivárványt festeni szeretek a legjobban.
Így lett Tigiből a legszebb tigris a világon. Vigyázott is magára nagyon. Nem volt többé beképzelt „majom”.