Kutya, macska, barátság

Tegnap Ádi és apukája nagyon megszomjaztak targoncavezetés közben, ezért elsétáltak a közeli forráshoz. Mindannyian nagyon szeretnek kirándulni, de ezúttal csak ketten indultak sétára, mert
Ádi anyukája a konyhában szorgoskodott, és Ádi kisöccsére Levire vigyázott, aki csupán hét hónapos, de nagyon ügyesen kúszik és a négykézlábra állás is megy már neki. Hamarosan mászni is megtanul majd. Egyszóval ők sem unatkoztak. Térjünk hát vissza Ádiékhoz, akik mostanra már a forráshoz is értek.
Ádi apukája megtöltötte a kulacsokat, és már ihatták is a friss és tiszta forrásvizet.

Maradjunk még! Kérte Ádi és egy kőre huppant pihenni.
Nem bánom, maradjunk egy kicsit. Egyezett bele apukája, hisz köztudott, hogy Ádi nagyon szereti csodálni a természet szépségeit. Minden állatot szeret simogatni, ölelgetni. Legyen az csirke vagy akár kecske. Süsüvel, a kutyájukkal például olyan jóban van, hogy mi közben Süsü sziesztázik, Ádi odabújik hozzá, a fejét Süsü hátára teszi, és együtt alszanak. Hogy honnan tudom mindezt? Onnan, hogy láttam Ádi anyukájának internetes naplójában. Bizony ám. Nem a levegőbe beszélek. Jól van, jól van! Mondom már tovább, hogy mi történt a forrásnál. Szóval:

Ádi a kövön ücsörgött és az előtte elsiető bogarakat tanulmányozta, apukája pedig csipkebogyót gyűjtött az esti teához. Egyszer csak arra jött egy kislány. Kicsit idősebb Ádinál. Barna hajú, kék szemű. Szép virágos ruhácskát viselt és egy hozzá illő rózsaszínű kis kalapot. Olyan szép volt, mint egy tündér. Éppen ezért Ádi nagyon örült, amikor a kislány odaért hozzá és megszólította:
Szia, Ádi. Anna vagyok.
Szia, Anna! Te ismersz engem? Csodálkozott Ádi.
Hát azért még nem teljesen, de meg kell hagyni, tudok rólad egyet s mást. Mondta Anna mosolyogva. Pontosan azért jöttem hozzád.
Miket tudsz rólam? Kérdezte Ádi.
Például, hogy minden állatot nagyon szeretsz, de a legeslegjobban a mókust. Meg azt is, hogy van egy macskátok a Rambó, aki nagyon határozott természetű, azt hiszi, ő az úr a háznál, és mindent elkövet, hogy a kutyátok Süsü is elismerje, hogy ez így van.

Hűha! Tényleg sok mindent tudsz, kedves Anna. Jegyezte meg Ádi apukája, aki közben már elegendő bogyót gyűjtött. Örülök, hogy ilyen kedves kislány beszélget velünk. Mi járatban vagy erre?
Azért jöttem, mert meg szeretném nyerni a fogadást. Kezdte Anna.
Milyen fogadást? Kérdezte Ádi és apukája
Elmondom hát, töviről-hegyire. Mondta Anna.

Van egy kisöcsém Márton. Nagyon jóban vagyunk, ahogy igazi jó testvérekhez illik. Sok mindent csinálunk együtt. Egyik kedvenc programunk a fürdőzés. Ilyenkor hosszasan üldögélünk a fürdőkádban, játszunk, vagy beszélgetünk. Egyik nap arról beszélgettünk, hogy milyen nagy dolgokat vihet véghez az ember, ha van elég esze, és tiszta a lelke. Erre mondtam én, hogy bármit elérek, amit csak szeretnék, mert szép vagyok, okos és jó szívű. Ezt be is bizonyítom, ha kell. Erre anyukám mosolygott és azt mondta:
"jól van, tegyünk egy próbát. Elküldelek Ádiékhoz. Meglátjuk sikerül-e rávenned Süsüt és Rambót, hogy megférjenek egymás mellett. Ez igazán nagy szó lenne. "
Hát ezért vagyok itt. Márton felnéz rám, ezért nem szeretnék csalódást okozni neki. Mesélte Anna.
Ezt nevezem! Rikkantott Ádi apukája.
Honnan tud anyukád rólunk, meg Süsüékről? És, hogyan kerültél ide? Csodálkozott Ádi.
Anyukám nagyon ért a gyerekekhez. Szerintem minden gyerekről mindent tud. Az a foglalkozása, hogy örömöt szerez minden egyes gyereknek ezen a világon. Van sok-sok zenés műsora, fellép színházban, szülinapokon, gyereknapon. Nagyon örülök neki, hogy ilyen anyukám van! Mondta büszkén Anna.
Hűha! Ez szuper. Akkor most már legalább kettő világ legjobb anyukája van. Az egyik a tiétek Mártonnal, a másik a miénk Levivel. Örvendezett Ádi.
És, hogy kerültél ide? Kérdezte Ádi apukája.

Anyukám játéktárában van egy csomó jó versike és mondóka. Mindig tudja, mikor melyiket kell használni. Most például, ezt mondtam, hogy ide kerüljek:
"Kutya- macska barátság,
Ez nem lehet szamárság.
Létezik-e ilyen? Szerintem igen.
Süsü és Rambó meglátjátok, jóban lesztek, ha arra járok.
Legyek hát Ádinál, ki minden állatot szeret,
A békítésben ő nagy segítségemre lehet. "

Jó kis versike. Anyukád tényleg érti a dolgát. Jegyezte meg Ádi.
Bizony. Én mondtam. Lássuk én is értem-e az enyémet. Hol az a két rosszcsont? Kérdezte Anna.
Süsü és Rambó most otthon van. Felelte Ádi apukája.
Jó. Akkor kerítsünk egy hazajuttató versikét. Anyukád olyat is tud? Kérdezte Ádi.
Persze, hogy tud, de hát ő most nincs itt, és amúgy sem várhatunk mindent tőle nem igaz? Mosolygott Anna.
De igaz. Helyeselt Ádi.

Találjunk ki mi egy versikét. Ha hárman összefogunk, biztosan sikerül. Szólt Ádi apukája.
Hogy fogjunk hozzá? Kérdezte Ádi
Mindenki mondjon egy mondatot, aztán majd csinálunk belőle versikét. Tanácsolta Anna.
Kezdem én. Szólt Ádi.
Apa okos.
Köszönöm. Mondta Ádi apukája. Ha hozzá tesszük, hogy anya kedves, meg is van az első 2 sor. Mosolygott.
Lássuk csak:
Apa okos,
Anya kedves,
Levi kicsi, a ház nem csendes. Tette hozzá Anna.
De jó! Te is olyan ügyes vagy, mint anyukád! Örvendezett Ádi.
Semmiség! Csak onnan gondoltam, hogy Márton is kicsi, és szerencsére a mi házunk se csendes. Zajlik az élet.
Te jössz apa! Lelkendezett Ádi

Apa okos,
Anya kedves. Levi kicsi, a ház nem csendes.
Minden vágyunk, hogy otthon legyünk

Jaj, de ez nem jó, hisz akkor Anna is hazamegy, és hogy találkozik Süsüékkel? Aggódott Ádi.
Egyet se félj Ádi! Én tudom! Úgy, hogy majd a végén te mondod, hogy Anna is jöjjön velünk. Jó lesz így? Kérdezte Anna.
Szuper! Kiáltott Ádi.
Akkor figyelem! Indul a móka. Mondta Ádi apukája. Összerakjuk a versikénket. Lássuk jó lett-e
Apa okos,
Anya kedves.
Levi kicsi, a ház nem csendes.
Minden vágyunk, hogy otthon legyünk, és
Anna is jöjjön velünk!

Amikor megérkeztek, Süsü és Rambó éppen kergették egymást a ház körül, ahogy azt mindig teszik, ha nincsenek szem előtt.
Na, itt a két jó madár! Szólalt meg Anna.
Süsü, Rambó! Hazajöttünk, gyertek ide! Kiáltott Ádi.

Süsü nagyon szerette Ádit, ezért odaszaladt hozzá, hogy üdvözölje. Rambó, mivel méltóságos úrnak képzeli magát egy tapodtat sem mozdult.
Hát jó. Akkor nélküled megyünk. De aztán ne sopánkodj, hogy te kimaradtál a mulatságból. Mondta Anna.
Hová megyünk? Kérdezte Ádi.

Meglátogatjuk Mikit. Ő a barátom, és már rég találkoztunk. Egyszer segítettem neki mogyorót szedni télire, amikor a testvérének tüske ment a lábába, ezért haza kellett vinni. Nem akartam, hogy szegénynek egyedül kelljen cipelnie a sok finomságot. Miki nagyon hálás volt a segítségemért, ezért azt mondta, hogyha legközelebb erre járok, feltétlenül látogassam meg, mert kapok tőle valamit ajándékba. Mesélte Anna.
Miki egy mókus? Csillant fel Ádi szeme.
Bizony, hogy az. Felelte Anna.
De jó! Lehet, hogy vele találkoztunk, amikor kirándulni mentünk anyával, és Levivel a Kékesre. Mondta Ádi apukája.
Mehetek a motorommal? Kérdezte Ádi.
Ne félj, nem lakik messze a mi Miki barátunk. Gyalog is tüstént odaérünk. Meg aztán legalább nem kell loholnunk utánad. Biztosra veszem, hogy nagyon ügyes motoros vagy és nem bírnánk a tempót. Mondta Anna mosolyogva.

Miki tudta, hogy mennek ma hozzá. Csiripelték neki a madarak. Márpedig ők sosem tévednek. Egyébként is a mókus otthonától távol áll a pletykafészek, ezért csakis hiteles, megbízható információk jutnak el hozzá.
Már messziről kiabált, amikor látta Annáék közeledtét.
Anna! Anna! De örülök! Gyertek gyorsan! Van egy meglepetésem.
Szia, Miki! Mi is nagyon örülünk, hogy újra látunk. Ádit és apukáját már ismered, ha jól tudom. Szólt Anna.
Igen. Felelte a mókus immár a fa tetejéről. Mivel még nem találkozott Süsüvel, a biztonság kedvéért felszaladt a fára.

Gyere le nyugodtan, kedves Miki! Ő csak Süsü. Ádiék kutyája. Ne félj nem bánt. Kérte Anna.
Biztosan? Kérdezte a mókus.
Persze, hogy biztosan, ha mondom! Sose csapnálak be, hisz barátok vagyunk. Mondta Anna.
Ez igaz. Felelte Miki. Egy pillanat és megyek.

Egy perccel később a mókus egy kötelet engedett le a fáról, aminek a végére egy hatalmas kosár volt kötve.
Tessék, Anna. Ez a tiéd.
Az enyém? Örvendezett Anna.
Bizony. Nézd csak meg mi az. Mondta a mókus.
Anna levette a kosarat a kötélről. Felemelte a kendőt, amivel a kosár le volt takarva.
Hű! A mindenit, ez óriási! Örvendezett.
Mi az? Mi az? Kérdezgették a többiek.
Gyertek ide, és nézzétek meg ti magatok. Válaszolta Anna.

Ettől még Ádi apukájának is elállt a szava. Akkora torta volt a kosárban, amekkorát még ő se látott soha azelőtt. Azt meg végképp nem tudta elképzelni, hogy készíthette mindezt egy mókus, aztán pedig hogyan került a kosárba ez a remekmű.
A torta két részre volt osztva. Az egyik felén az állt Annáéké, a másikon, hogy Ádiéké.
Pompás torta volt.
Köszönjük szépen! Mondták mindannyian.
De, hogy tudtál ekkora tortát készíteni, és ráadásul ilyen csodásat? Kérdezte Ádi.
Nem egyedül sütöttem. Segített az összes rokonom. Mind a háromszáznegyvennyolc családtagom kivette a részét a munkából. Híre ment, hogy Anna segített, amikor a tesómnak tüske ment a lábába. A rokonaim messze laknak, tavasz lett volna, mire ideérnek élelmet gyűjteni télire.
Ejha! Szólt Ádi apukája.
És, hogyhogy mi is kapunk a tortából? Csodálkozott Ádi.
Úgy, hogy ti is adtatok nekem finom mogyorót, amikor találkoztunk. Jó tett helyébe jót várj. Mondta Miki.

Van egy ötletem. Nevezzük el barátságtortának. Ajánlotta Anna.
Jó! Akkor legalább Rambónak nem kell adni belőle. Több marad nekünk. Vágta rá Süsü.
Ejnye! Mit hallok. Rambó is a hozzátok tartozik, neki is jár a tortából. Dorgálta meg Anna.
Így van. Lehet, hogy éppen ettől tér majd jobb belátásra a mi kis bajkeverőnk. Helyeselt Ádi apukája.
Hiszem, ha látom! Zsörtölődött Süsü.

Ideje indulnunk. Sötétedés előtt haza kell érnem. Mondta Anna. Mindent köszönünk kedves Miki.
Nagyon szívesen. Ha bármikor erre jártok, mindig szívesen látlak titeket.

Anna ugye annyi időd még van, hogy leülj velünk enni egy kis tortát? Én nagyon szívesen adok neked a miénkből. Szólt Ádi úton hazafelé.
Köszönöm szépen kedves Ádi. Ígérem, maradok még egy picit. Úgy is kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd a torta a többieknek. Különösen Rambónak! Mondta Anna és Ádira kacsintott.

Na, mit hoztatok nekem? Kérdezte a macska, miután Ádiék odaértek.
Hogyhogy neked? Kérdezte Süsü. Azt hiszed, hogy minden a tiéd?
Nem hiszem. Tudom. Hisz a macskák a világ urai. Minden és mindenki azért van, hogy nekünk jó legyen. Mondta gőgösen Rambó.
Lárifári! Vetette oda Süsü.

Ádi apukája bevitte a részüket a konyhába. Ádi anyukája megterített, és mindenkinek vágott egy szép szelet tortát. Természetesen Rambónak is.
Mennyei ez a torta! Szólt Ádi anyukája.
Persze, mert barátságtorta. Az csak finom lehet. Magyarázta Ádi.
Nagyon fog örülni Márton is és anyukám is ennek a pompás lakomának. A jóság jutalma. Vigyorgott Anna. Ugye neked is ízlik, te világ ura macska?
Hát! Szóval, én ma valahogy nem érzem jól magam. Biztos valami rátapadt a nyelvemre. Nem érzem az ízeket. Mondta halkan a macska. Talán majd holnap is megpróbálok enni belőle.
Te tudod! Mondta Anna. Indulok haza. Köszönöm szépen a vendéglátást. Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
Mi is örülünk. Remélem, hogy találkozunk még. Mondta Ádi.

Költsük neked hazajutós versikét? Kérdezte Ádi apukája.
Az már kész volt, mielőtt elindultam. Gondoltam rá, hisz ha sikerül összehozni a kutya macska barátságot, ha nem vár a családom. Egyébként szerintem nyertem. Egy hatalmas kalandot, három barátot, és egy szeretettortát. A többit bízzuk az időre. Mondta bölcsen Anna.
Ezzel a verssel búcsúzom:
"Ma se loptam a napot, kalandoztam egy nagyot.
Kedvességből sokat kaptam,
Szeretetből leckét adtam.
Egy perc múlva otthon leszek,
Mártonnal fürdőt veszek. "

És bizony Anna már otthon is volt.

Rambó tudta, mit kell tenni, ha ő is finomat akar enni. A többi rajta áll csupán. Szeretettorta a jóknak dukál.

2010. augusztus 4.