Egy napon Bogi nagyon izgatott volt. Azon gondolkodott, mivel töltsék a napot Esztivel, aki egy egész napra átmegy ma hozzájuk.
Mindig nagyon szerettek együtt lenni, de Bogi most valami különleges mókán törte a fejét.
Kimegyek az udvarra, hátha a friss levegőn támad egy jó ötletem. Gondolta.
Amint ott üldögélt a padon, egyszercsak megjelent egy nyuszi.
Szia nyuszi, én Bogi vagyok, hát te, ki vagy?
Szia Bogi, az én nevem Pattogó.
Pattogóóóó? Ez ám a vicces név. Nevetett Bogi. Miért ezt a nevet kaptad?
Azért, mert nagyon magasra tudok ugrani. Mindjárt meg is mutatom. Mondta Pattogó, és jó magasra ugrott.
Hűha! Ezt nevezem. Dicsérte meg Bogi. Tényleg illik rád a neved. Van egy ötletem. Nemsokára átjön hozzánk Eszti, aki nagyon jó barátnőm. Kihozzuk az ugrókötelet, mi ketten forgatjuk, te pedig ugrálsz. Jó játék lesz, majd meglátod. Mondta Bogi lelkesen.
Hamarosan meg is érkezett Eszti. Illedelmesen bemutatkoztak egymásnak Pattogóval, aztán indult is az ugráló buli.
Mindhárman nagyon jól mulattak, Bogi és Eszti nagyokat kacagott, ám egyszercsak valami nagyon meglepő dolog történt.
Pattogó felugrott, de nem érkezett vissza a földre, hanem ottmaradt valahol az égben.
Húúú! Olyan magasra ugrott Pattogó, hogy nem tud lejönni! Ámult Bogi. Vajon hová tűnhetett? Aggódott Eszti.
Nem tudom. Nézzük az eget, hátha meglátjuk. Az is lehet, hogy fennakadt egy fán, vagy valami máson. Mondta Bogi.
Nézték, nézték az eget, aztán Bogi hirtelen megpillantott egy csodaszépen fénylő csillagot.
Nézd Eszti, milyen gyönyörű! Kiáltott!
Tényleg nagyon szép. Helyeselt Eszti.
Bárcsak közelről is megnézhetnénk, milyen titkokat rejt az égbolt! Ábrándozott Bogi.
Amint ezt kimondta, megszólította őket a csodás csillag.
Ne aggódjatok, kedves kislányok. Pattogónak nem esett semmi baja, biztonságos helyen van.
Nahát! És, mégis, hová érkezett Pattogó, megmondod nekünk, te kedves, szép csillagocska. Kérdezte Bogi.
Persze, hogy megmondom. Ő most Űrcsodaországban van, és ismerkedik az ottani lakókkal. Ti is ellátogathattok oda, ha van kedvetek.
Még szép, hogy van kedvünk,lelkendeztek a lányok.
De, mégis, hogy jutunk oda? Mi sajnos nem tudunk akkorát ugrani. Mondta Eszti.
Semmi vész. Majd elküldöm értetek Pegazust. Felelte a csillag.
Ő egy pompás szárnyas paripa. Csodaszép rózsaszín, és a patkói csillámport szórnak, miközben repül. Megyek is, és szólok neki, hogy jöjjön el értetek.
És ezzel el is tűnt a csillag, de persze nem végleg.
Egy perc sem telt bele, és megérkezett Pegazus. Tényleg csodaszép paripa volt. Boginak és Esztinek még a szavuk is elállt a csodálattól.
Sziasztok lányok. A csillag küldött értetek, hogy elvigyelek titeket Űrcsodaországba.
Szia Pegazus, nagyon örülünk, hogy találkoztunk veled, és köszönjük, hogy elviszel minket.
Minden gyerek álma egy ilyen kalandban résztvenni. Mondta Bogi.
Szívesen teszem. Pattanjatok fel a hátamra, és már repülünk is. Nem kell félnetek, mindketten kényelmesen elfértek, és majd óvatosan „vezetek”.
Jó, de, hogy érted azt, hogy vezetsz? Kérdezte Bogi.
Majd útközben elmesélem. Felelte Pegazus.
Kényelembe helyezték magukat a paripa hátán, és már repültek is a szelek szárnyán.
Útközben csodás látvány tárult eléjük.
Mindenütt fényes csillagok borították az eget, és a szivárványok mutatták az utat Pegazusnak.
Hú, de gyönyörű! Ámult Bogi.
Hamarosan megérkeztek Űrcsodaországba. Mielőtt Pegazus letette őket, elmondta nekik, hogy mindig ő szállítja a jó gyerekeket ide. Olyan ő, mint egy sofőr, csak az a különbség, hogy ő csak gyerekeket szállít, és közülük is csak azokat, akik megérdemlik. Ezért mondta viccesen azt, hogy vezet.
Űrcsodaország telis-tele van szebbnél szebb virágokkal.
Itt mindenki lebegve közlekedik. Azért van itt annyi virág, hogy mindenki kedvére ugrándozhasson rajtuk, és, ha valaki elfárad, nyugodtan beleülhet valamelyik virág csodás és hatalmas szirmába, mint egy kényelmes fotelba.
Bogi és Eszti nagyon élvezte a lebegést, és az ugrabugrálást. Kissé el is fáradtak, úgyhogy belehuppantak egy szép világoskék virág szirmába.
Olyan nagy, és kényelmes ülőhely volt, hogy mindketten kedvükre kinyújtózhattak benne.
Javában üldögéltek már, amikor egyszercsak megszólította őket a virág, amiben csücsültek.
Isten hozott titeket, kedves Bogi és Eszti. Örülök, hogy engem választottatok, hogy pihenjetek egy kicsit a szirmaimban. A nevem Kéklő. Remélem, kényelmes vagyok.
Persze, nagyon. Mi köszönjük, hogy megpihenhetünk nálad, reméljük, hogy nem vagyunk nehezek. Felelte Bogi.
Ugyan, dehogy. Nagyon könnyűek vagytok, és kedvesek is. Mondta Kéklő.
Ugye, Pattogó mondta el neked, hogy kik vagyunk? Kérdezte Eszti. Mi igazság szerint őt keressük. Megmondanád, merre találjuk?
Á! Pattogó, a nyuszi. Jó ideje felugrott már hozzánk. Biztos tömi a bendőjét a répaföldön. 4 ugrás, és ott is vagytok.
Köszönjük szépen az útbaigazítást, és nagyon örülünk, hogy megismertünk. Mondta Bogi.
Én is nagyon örülök nektek. Remélem, nem felejtetek el. Jó utat. Felelte Kéklő.
Sosem felejtünk el, mert te vagy a legszebb, és legkedvesebb virág, akit valaha láttunk. Mondta Bogi mosolyogva.
Bogi és Eszti megfogták egymás kezét, és úgy szökdeltek át 4 virágon. A negyedik ugrás után meg is pillantották Pattogót, aki buzgón ette a répát, pont, mint ahogy Kéklő megjósolta. Szervusz Pattogó, te kedves, falánk nyuszi. Csakhogy végre megtaláltunk! Kiáltotta Bogi.
Sziasztok. Remélem, nem aggódtatok miattam túlságosan. Bár nagyon jó itt lenni, én is örülök nektek. Szívesen hazamennék, mert a családom biztos aggódik értem. Mielőtt elindulunk, feltétlenül el kell vezetnem titeket a Csillagtündérhez.Mondta Pattogó.
Ki az a Csillagtündér?Kérdezték egyszerre a lányok.
Majd meglátjátok, csak türelem. Most nagyot kell ugranunk, mert a Csillagtündér kissé messze lakik, úgyhogy kapaszkodjatok a fülembe. Kérte Pattogó.
Nem fog fájni? Kérdezte Bogi.
Csak nyugi. Mondta a vagány nyuszi.
Egy hatalmas ugrás után megérkeztek a Csillagtündér kastélyába, ami nem kőből, homokból, vagy téglából épült, hanem rengeteg szép színes virágból. Ezért gyönyörűséges látványt nyújtott, és nagyon jó illat áradt belőle.
A tündér az egyik pompás sziromban üldögélt, ahonnan remekül látta, ki érkezik hozzá.
Sziasztok! Már nagyon vártalak titeket.
Szia. Örülünk, hogy találkoztunk. Mondta Bogi.
Nem ez az első alkalom. Felelte a tündér.
Hogyhogy? Mi még soha sem voltunk itt, akkor, hogy lehetséges ez? Kérdezte Eszti.
Amikor az eget néztétek, remélve, hogy meglátjátok Pattogót. Felelte a Csillagtündér.
Te voltál a csodaszépen fénylő csillag az égen? Hogy csinálod ezt? Kérdezte Bogi.
Egyszerű . Nagyon szeretek másoknak segíteni, de nem láthat engem mindenki. Csakis a jó gyerekek. Én viszont csak úgy tudom meg, hogy kinek van szüksége segítségre, ha mindent és mindenkit látok.
Ezért szoktam csillaggá változni. Így csak az tudja meg, hogy igaziból tündér vagyok, aki megérdemli.
Veletek is azért beszéltem, mert láttam, mennyire aggódtatok Pattogó miatt. Jó szívűek vagytok. Remélem, jól éreztétek magatokat, de mostmár ideje ágybabújnotok. Gyorsan hazavarázsollak titeket. Már Pegazus is alszik. Mindig maradjatok ilyen aranyos, kedves, jó kislányok. Akkor talán máskor is találkozunk. Addig is ott leszek a szívetekben.
Mire ezt kimondta, Bogi és Eszti otthon volt az ágyában, és Űrcsodaországról álmodott tovább.