Piliscséven egy szép nagy házban éldegél Péter király és Mónika királyné. Eddig két gyermekük született. Nóri királylány és Noel királyfi. Az ő házuk az ő váruk. Az uralkodás mára már divatjamúlt, ezért Péter király bádogos mesterséget űz, a királyné pedig gyermekeik nevelésével tölti az idejét. A királyi család tagja még Dany és Jiggy a két mókás és szeretnivaló eb. A királylány nagyon szereti a királyfit. Igazán jó testvérek. Babanyelven beszélgetnek.
Egy szép napon Nóri így szólt Noelhez:
Figyelj Noel! Van egy ötletem. Gondolj valami nagyon nehézre, kihirdetjük, hogy aki kitalálja, azt megjutalmazzuk. Jó?
Jó! Örvendezett Noel. És mi lesz a jutalom? Kérdezte.
Például egy csoki. Felelte Nóri.
Az nem jó. Valami olyan jutalom kellene, amiért érdemes törni a fejüket azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy kitalálják, mire is gondoltam. Mondta Noel.
Kérdezzük meg apát! Neki biztosan van valami jó jutalma. Javasolta Nóri.
Péter király mivel tudta, hogy az ő gyerekei a legfurfangosabbak a világon, a következőt mondta:
"Aki kitalálja, mire gondolt Noel királyfi, az kap tőlem egy vadonatúj tetőt ajándékba. Mostanában úgyis rengeteg házon megrongálódtak az ereszek és cserepek a sok eső miatt."
Szuper! És süti is lesz? Mosolygott Nóri.
Persze. Majd sütök valami finomat. Szólt Mónika királyné.
Nem volt más hátra, mint közhírré tenni a dolgot.
Na, kutyák, ki viszi a hírt? Kérdezte Nóri.
Vigye Jiggy! Javasolta Noel.
Én? Miért Pont én? Vigye inkább Dany. Legalább addig is mozog egy kicsit. Úgyis túlsúlyos! Zsörtölődött Jiggy.
Na, szép mondhatom! Ebadta. Hát illik ilyeneket mondani a család kedvencére? Méltatlankodott Dany.
Ne veszekedjetek légyszi. Vigyétek hát a hírt mindketten. Ezzel a vita lezárva. Tett rendet Nóri.
Jó, de csak a ti kedvetekért. Mondták a kutyák nagy egyetértésben.
Dany a kert egyik végében ugatott, Jiggy a másikban. A madarak meghallották, és már csiripelték is házról-házra. Egy óra múlva hatalmas sereg gyűlt össze Péter királyék előtt. Volt, aki szerencsét próbálni jött, volt, aki csak arra volt kíváncsi lesz-e, aki kitalálja, mire gondol Noel királyfi.
Az idő múlásával egyre nőtt az izgalom, és vele együtt a lárma. Mónika királyné amúgy nagyon szelíd és kedves teremtés, ám ha a gyerekei jólétéről van szó, nem ismer kegyelmet. El is kezdte hát megteremteni a fegyelmet, méghozzá így:
"Egy kis figyelmet kérek! Noel királyfi még pici, ezért nem ülhettek itt 2 hétig találgatni. Álljanak szépen sorba a jelentkezők. Mindenki 1-gyet tippelhet, aztán leül, kap egy pogácsát és jön a következő. Szaporán, szaporán. Délben véget ér a fejtörő a tetőért."
És ne üvöltsetek itt, mint a piaci kofák a zsibvásáron. Tette hozzá Nóri királylány.
Ment minden, mint a karikacsapás.
Először Bátor a zsiráf próbálkozott:
"Szerintem egy nagy cumisüvegre gondol Noel királyfi, amiből sosem fogy ki a finom ennivaló" Mondta.
A királyfi csak biccentett a fejével mondván, hogy jöhet a következő. Bátor megkapta a pogácsáját és leült.
Hát én megpróbáltam. Mondta.
Kár. Vágta rá Varjú Lajos.
Másodikként Hörcsög Ödön próbálkozott.
"Répafőzelék almával." Mondta büszkén, ám jutalmul csak egy félig mosoly félig fintort kapott Noeltől és persze egy pogácsát a királynétól.
Egyszer csak Bagoly Bernát így szólt:
"Húú de álmos vagyok."
Na, erre aztán kitört a kacagás. A lármát Kakukk Kázmér törte meg, aki egy nagyot kakukkolt jelezvén, hogy már csak 2 perc van délig.
Ajjaj. Most ki következik? Sopánkodtak.
Ekkor váratlanul elkurjantotta magát Jiggy. "Kékszivárvány!"
Ki hallott már ilyet? Méltatlankodott Dany. Jó, hogy nem azt mondod, hogy egy hóember lecsúszik egy kék szivárványon. Gúnyolódott.
Ekkor jött ám az igazi döbbenet! A királyfi tapsolt és nevetett, hiszen pontosan arra gondolt, amit a kutyái, ha csak viccből is, de összeraktak. Egy hóember lecsúszik egy kék szivárványon.
Még nagyon sokáig beszéltek erről Pilicséven. Péter király boldog volt és büszke az ő egész királyi családjára. Leginkább a királyné örült, hogy most végre a kedves férje ura megcsinája a hónapok óta rozoga háztetőjüket, amire sosem jutott ideje, mert mindig másoknak segített.