Sziszi a rosszaság

Komolyan mondom, nem értem a felnőtteket! Egyszerűen minden baj, amit csinálok. Semmi humorérzékük. Panaszkodott Sziszi.
- Jaj, ne nyávogj már folyton, mert lepofozlak! Zsörtölődött Míra.
- Na, éppen erről beszélek! Már panaszkodni se hagyják a kisebbet! Ha te pofozkodsz, akkor én meg megrágcsálom a farkincádat Vágta rá Sziszi.
- Elég legyen már! Még csak most értem ide, és ti már veszekedtek. Olyanok vagytok, mint két rossz gyerek. Csitította őket Dóri.
- Jól van, de ő kezdte! Mindenbe beleszól. Nyafogott Sziszi
- Igen, mert én vagyok az idősebb, és különben is én voltam itt előbb. Nekem itt jogaim vannak Sziszikém! Oktatta Míra.
- Az lehet, de engem úgyis mindenki jobban szeret, mert én kis aranyos vagyok, és nem tudnak nekem ellenállni. Hencegett Sziszi.
- Hát ez bizony nagy tévedés! Mindkettőtöket egyformán szeretünk. Nincs kivételezés! Jelentette ki Dóri.
- De, hogy szeretheted őt is annyira, mint engem? Hiszen még pórszívózni se lehet tőle! Levadássza a zúgó masinát! Méltatlankodott Míra.
- Most az a baj, hogy te félsz tőle, én meg nem? Kérdezte Sziszi.
- Hát erre inkább nem is válaszolok! Duzzogott Míra.
- Már megint veszekedtek! Azért szeretünk titeket egyformán, mert mindketten itt laktok. Apáékkal. Lehetnétek olyanok is, mint a testvérek! Magyarázta Dóri.
- Testvérek? Ezzel? Kérdezte flegmán Míra
- Igen! Nekem is van egy csomó testvérem és nagyon szeretem őket.

Tudjátok, mit? Játsszunk hármasban! Jó móka lesz, majd meglátjátok. Javasolta Dóri.
- Jó! Kapcsoljuk be a porszívót és versenyezzünk, ki tudja hamarabb elkapni! Rikkantotta Sziszi.
- A porszívó nem játék! Tudok valami sokkal jobbat. Mondta Dóri, és elővett egy gombolyag fonalat.
- Hú! Ez jó játék lesz! Örvendezett Míra
- Megtanítjátok nekem is? Kérte Sziszi.
- Hát persze! Annyi az egész, hogy én az orrotok elé lógatom a fonal végét, és nektek el kell kapnotok. Aki a gyorsabb, az nyer! Mesélte Dóri
- Ez szuper! Biztos én nyerek! Örült Sziszi
- Majd meglátjuk! Vágta rá Míra.
- Oké! Akkor háromra kezdjük! Egy, kettő, háááááárom! Vezényelt Dóri és már kezdődött is a játék.

Sziszi és Míra teljesen a fonal hatalmába került. Nagyon koncentráltak. Egyenesen megbűvölte őket a fonal, amit Dóri az orruk előtt lóbált. Lelkesen próbálták elkapni. Mírának többször is sikerült, Sziszinek pedig egyszer sem. Akárhogy is próbálkozott. Végül annyira elszomorodott, hogy pityeregni kezdett.

- Jól van, én inkább nem játszom! Nyugodtan csúfolhatsz Míra, ha kedved tartja.
- Dehogy csúfollak! Inkább megtanítalak, hogyan csináld. Mondta Míra kedvesen
- Tényleg? Megtennéd? Csodálkozott Sziszi
- Még szép! Igaza van Dórinak, össze kell tartanunk. Különben is, ha te is megtanulod elkapni a fonalat, sokkal izgalmasabb lesz a játék. Annyi az egész, hogy két lábra kell állnod. Magyarázta Míra.
- De én nem tudok! Túl kicsi vagyok! Szomorkodott Sziszi.
- Jaj, dehogynem! Csak gyakorolnod kell. Menni fog! Bíztatta Míra.

Dóri nagyon örült, hogy a játék összehozta a két cicát.

- Mindenre megtanítasz majd, amit te már tudsz? Kérdezte Sziszi
- Igen, ha cserébe te megbeszéled a porszívóval, hogy legyen az én barátom is, és ne akarja leharapni a fejemet. Felelte Míra.
- Jó! Ha a porszívó látja, milyen jóba lettünk, biztos neked is megengedi, hogy játssz vele. Mosolygott Sziszi.
- Legjobb lesz, ha inkább egymással játszotok! Jegyezte meg Dóri
- Te is játszol velünk máskor is? Kérdezték a macskák
- Csak, ha jók lesztek! Nevetett Dóri. Most pedig irány vacsorázni, aztán alvás!

Hogy tényleg jóban lesz-e a két cica, vagy csak múló szeszély? Ki tudja? Minden nap lehet szép nap, csak tennünk kell érte!