Bogi kincsei

Egy napon kirándulást szerveztek az oviban. Bogi nagy izgalommal készült az utazásra, mert bár családjával már sok szép helyen volt,
ovis társaival együtt még nem volt alkalma izgalmas kalandokba keveredni. Most persze ennek is eljött az ideje. Bogi Anyukája finom útravalót készített, amit egy aranyos kis hátizsákba pakolt, hogy Bogi könnyen magával vihesse. Természetesen annyi hely bőven akadt az elemózsia mellett, hogy Patrik is kényelmesen elférjen, mert ő ugyebár semmiképp sem maradhat otthon.

Lassanként minden fontos dolog a tatyóba került, amire ilyenkor szükség lehet. Egyébként sem volt már sok idő a készülődésre, hiszen pontosan 10 órakor megérkezik a busz, ami elviszi Bogit és társait a hajóhoz, amivel utazni fognak. Így is lett.

Berci bácsi a buszsöfőr két rövid dudálással jelezte, hogy megérkezett, ígyhát hamarosan kezdetét veszi a nagy kaland.
Bogi Anyukája, és testvére Marci kikísérték őt a buszhoz, ahol felszállás előtt Bogi megígérte, hogy jó kislány lesz, és nagyon fog vigyázni magára.

A Buszon mindenki izgatott volt már, hiszen a gyerekek közül még senki sem tudta, hova is utaznak pontosan. Kis idő múlva oda is értek a kikötőbe, ahol már várta őket a hajó, amivel. Meglepiországba utaznak. E név hallatán minden gyerek nagyon elcsodálkozott, és hatalmas zsivaj keletkezett. Sorban jöttek a kérdések. Meglepiország? Az meg merre van? Útlevelet is kellett volna hoznunk magunkkal? Hány perc alatt érünk oda?

Erzsi néni és Ági néni mindenkit csendre intett, mondván, hogy idővel úgyis minden kiderül. Ez alatt Bogi nem lármázott, hanem elővette a hátizsákból Patrikot, és halkan odasúgta neki: Nézd, hogy majrézik mindenki, látszik, hogy velük még nem történt annyi csoda, mint velem. Hát, ami igaz, az igaz. Felelte Patrik, egymásra néztek, és nevettek, de csak halkan, nehogy a többiek gyanút fogjanak.
Indulhatnánk már, gondolta Bogi. A hajó kapitánya is így vélekedett, ugyanis dörmögő hangon szólt a hangszóróból: Beszállááás! Mindeni foglalja el a helyét, és amíg el nem indulunk, maradjatok ülve.

Mindenki szót fogadott, hiszen már nagyon várták az indulást, megaztán kíváncsiak is voltak, hol fognak kikötni, mert a név, hogy Meglepiország, senkinek sem csengett ismerősen. A gyerekek egy ideig nézték, amint egyre távolodnak a parttól, aztán egyesek unatkozni kezdtek, de ez nem tartott sokáig, mert, mint kiderült, a hajón számtalan jó dolgot lehet csinálni, hogy gyorsabban teljen az idő, amíg elérik az úti célt. Volt mesekuckó, ahol Erzsi néni mesét olvasott az érdeklődőknek.

Bogi is szereti a meséket, de ő ezúttal azon gondolkodott, milyen meglepetést készíthetne Szüleinek és Marcinak, mert, mint tudjuk
Bogi nagyon jószívű kislány, és nem felejtkezik el azokról, akiket szeret. Szerencsére volt egy hely a hajón, ahol gyertyát lehet készíteni, Ági néni segítségével.

Na, ez pont jó, gondolta Bogi, ugyanis Anya nagyon szereti a gyertyákat, és biztosan örülne, ha meglepném őt, mert, nincs annál szebb ajándék, mint, amit a gyerekek önmaguk készítenek, és így legalább hamarabb odaérünk Meglepiországba.

Így is lett. Bogi, amint elkészült mesterművével, kiabálásra lett figyelmes.
Nézzétek! Mindenki felkapta a fejét, mi lehet az. Még azok is rögtön felébredtek, akik alvással ütötték el az időt.

Bizony érdemes volt odafigyelni. Varázslatos látvány fogadta őket. Pálmafák sokasága vett mindent körül, telis-tele gyümölcsökkel.
A vízben delfinek fickándoztak. Némelyikük olyan magasra ugrott hogy még a legkisebbek is megcsodálhatták e mókás állatokat.
Bogi és Patrik is nagyon örült, arra gondoltak, milyen jól tették, hogy hoztak magukkal fürdőruhát, mert így biztosan utazhatnak majd valamelyik delfin hátán.
Az is kész szerencse, hogy a nyáron úszótáborban voltam, gondolta Bogi.

Sorakozóó! Szólt Erzsi néni. Most kötünk ki. Egyelőre maradjatok együtt, aztán majd megbeszéljük a továbbiakat.
Bogi odament legjobb barátnőjéhez, Esztihez.
Ugye, milyen nagyszerű hely ez a Meglepiország? Kérdezte.
Igen, felelte Eszti, csak az a baj, hogy még nem valami jól tudok úszni, pedig szívesen lubickolnék egyet a delfinekkel.
Ne aggódj! Majd én vigyázok rád, és Ági néni is velünk lesz.
Akkor jó. Válaszolta Eszti.

Gyorsan felvették a fürdőruhájukat, megvárták Ági nénit, aztán kezdetét is vette a nagy pancsolás.
A víz kellemes hőmérsékletű volt, ígyhát senkinek sem kellett a megfázástól tartania.
De várjunk csak egy picit! A nagy sietségben Patrik a parton maradt. Mindjárt jövök, mondta Bogi, csak hozom Patrikot.
Jó. Mondta Eszti, de siess vissza.

Bogi hamar vissza is tért, kezében Patrikkal. Nem baj, ha vizes lesz? Kérdezte Eszti. Dehogy! Patrik sok mindent kibír. Mondta Bogi és már csobbantak is a habokba. És ekkor, valami olyan történt, amire még Bogi sem számított, pedig sok meglepő dolgot látott már. Patrik úszógumivá változott.
Nahááát! Csodálkoztak a lányok. Biztos azért történt ez, mert Meglepiországban vagyunk, mondta Eszti.

Közben Bogi halkan odasúgta Patriknak: Remélem, hogyha ketten leszünk, elmondod, hogy csináltad ezt.
Van egy ötletem. Mondta Ági néni.
Bogi add kölcsön az úszógumidat Esztinek, hogy biztonságban érezze magát, mi pedig megnézzük együtt, mi van a víz alatt.
Ez jó ötlet, mondta Bogi, én is kíváncsi vagyok rá.
Nagy levegőt vettek, és már lent is voltak.

A víz alatti élővilág még csodásabbnak bizonyult. Egész delfincsaládok éltek ott, kicsik és nagyok egyaránt. Sok-sok színes kagyló és kő volt a homokban. Bogi gyorsan ki is választotta közülük azt, amelyiket a legszebbnek találta, és a felszíne úszott egy picit pihenni.
Milyen szép kagyló és kő! Ámuldozott Eszti.
Neked adom őket, mondta Bogi, mert jó barátnők vagyunk, és nem szeretném, ha szomorú lennél, amiért nem tudsz még jól úszni. Meglátod, hamarosan neked is menni fog.
Nagyon kedves vagy. Mondta Eszti. Örülök, hogy te vagy a barátnőm.
Nem baj, ha még egy kicsit visszamegyek a víz alá? Kérdezte Bogi. Szeretnék még gyűjteni kincseket, hogy hazavihessem őket a szüleimnek.
Menj csak, felelte Eszti, én jól megleszek itt addig Patrikkal.

Bogi mégnagyobb levegőt vett, és ismét a víz alatt termett. Javában gyűjtögette a kagylókat és köveket, amikor odaúszott hozzá egy delfincsemete.

Szia Bogi, Filip vagyok.
Szia Filip. Lehet, hogy most meg kellene lepődnöm azon, hogy tudod a nevemet, de nem teszem, mert tudom, hogy ti delfinek rendkívül jól hallotok, és okosak is vagytok, tehát nem volt nehéz dolgod, mondta Bogi.
Ez bizony igaz, felelte Filip. Most, hogy kiderült, mindketten milyen okosak vagyunk, van kedved felülni a hátamra, hogy mulassunk egy jót?
Persze mondta Bogi, de utána az Esztit is elviszed egy körre? Biztos örülne neki, de ő még nem tud lejönni hozzád, hogy megkérjen rá.
Nagyon kedves kislány vagy te Bogi, éppen ezért eszembe jutott valami. Szólok a bátyámnak Ricsinek, hogy jöjjön velünk, mert ő erősebb és jobban tud vigyázni a barátnődre, így legalább együtt lehettek delfinháton.
Oké! Egyezett bele Bogi.

Így is történt. Picivel később Eszti és Bogi, már egy saját delfin-hullámvasúton kacagott nagyokat. A többiek csodálkoztak egy kicsit, de mindenki megértette, milyen is az igazi barátság.
A távolból Erzsi néni hangja hallatszott. Mindenki készüljön, itt az indulás ideje!

Elérkezett hát a búcsú pillanata. Bogi és Eszti sajnálták, hogy már így elszaladt az idő, de tudták, hogy ezt a napot sosem fogják elfelejteni, mintahogy Filip és Ricsi is emlékezni fog rájuk.

Amikor a hajóra értek, sokáig nézték a vizet, hátha látják még ugrándozó barátaikat. Egyszer csak Filip jó magasra ugrott a vízből, a farkával jó nagyot csapott egy kék színű labdába, ami egyenesen Bogi kezébe repült.

Köszönöm Filip! Kiáltotta Bogi. Ez a labda Marcinál lesz a legjobb helyen, mert ő még pici az ilyen kalandokhoz, de a labdákat nagyon szereti, velem úgyis nagyon sok jó dolog történt ezen a kiránduláson. Jut eszembe, hol lehet Patrik? Aggódott Bogi.
Semmi vész, mondta Ági néni Patrikkal a kezében, aki azóta már nem úszógumi.
Nálam volt, amíg ti lubickoltatok.
Köszönöm, hogy tetszett rá vigyázni, felelte Bogi.

Az úton hazafelé Bogi egy szép rajzot készített Filipről és Ricsiről,
hogy örömet szerezzen vele Apukájának. Anyukája is nagyon örült a szép gyertyának és kagylóknak, Marci sokat játszott a labdával, Bogi pedig gyorsan a szobájába ment, hiszen beszéde volt Patrikkal.

Hogy is csináltad azt az úszógumis trükköt?! Kérdezte Bogi.
A válasz egyszerű. Mi ketten elválaszthatatlanok vagyunk, én tudtam, hogy nem tesz jót nekem a túl sok víz, de veled akartam menni, ezért választottam ezt a megoldást, meg aztán Meglepiországban és a mesében minden előfordulhat. Felelte Patrik.