Tegnap reggel is, mint rendesen, Nóri királylány a Napi Hami Híreket olvasta. Már éppen abba akarta hagyni, hogy inkább Noel királyfinak mókázzon, amikor is, egy szokatlan részhez érkezett:
"Bicikliző kakast láttak ma hajnalban, aki meg nem erősített hírek szerint Piliscsév felé tart."
Miket ki nem találnak? Gondolom, sokan megvették ma az újságot. Vagy az is lehet, hogy igaz? Fene tudja.
Megyek, megkérdezem Noelt,morfondírozott magában Nóri.
- Te Noel! Szerinted van olyan kakas, aki biciklizik? - kérdezte.
- Igaziból?
- Azt mondják, hogy nemsokára Piliscsévre ér - mondta Nóri
.
- Ha itt lesz, akkor igaz, ha nem akkor nem - bölcselkedett Mónika királyné. - Kideríthetjük. Menjünk el sétálni, aztán majd meglátjuk. Jó melegen felöltözünk, és indulhatunk is.
Egyszer csak kopogtattak az ablakon.
- Ki lehet az? És miért nem az ajtón kopog? - csodálkozott Nóri.
- Kinyitom az ablakot, úgysem szellőztettem ma még - mondta a királyné.
Amikor meglátta, ki van az ablak előtt, így szólt:
- Gyerekeim, a hír igaz.
- Kukoria! - kiáltott a királylány.
- Jó reggelt! - szólt a kakas.
- Egy perc és kimegyünk - mondta mosolyogva a királyné.
Miután Noel becsüccsent a babakocsiba, és az ajtó elé értek, tudták, ez se lesz egy szokványos nap. Ott ült előttünk a kakas a biciklin, akiről a hírek szóltak.
- Szia, Kukoria! Mi szél hozott? - kérdezte Nóri.
– Sziasztok! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, segítetek-e nekem? - szólt a kakas. -Ja, és még annyit, hogy a Kukoria remek név a magamfajtának. Köszönöm!
- Szívesen! Mi kéne, ha volna? - vigyorgott Nóri.
- Egy tyúk - felelte Kukoria.
- Nincs elég nálatok? - csodálkozott a királyné.
- Van bőven, de mindegyik buta. Nekem okos tyúk kell - sopánkodott a kakas.
- Hát, buta tyúkból van elég, az biztos. Én is sokat látok az újságban, de legalább csinosak - tette hozzá Noel.
- Honnan derült ki, hogy van okos tyúk is? - kérdezte Nóri.
- Hallottam egyről. Angliában lakik. A neve Heni.
- Angliába akarsz menni? - kérdezte Noel.
- Nem, mert Heni már foglalt. Hozzáment egy gazdag angolhoz. Így szerzett nevet és vagyont - mesélte Kukoria.
Tényleg nem buta tyúk! – gondolta Nóri.
- Honnan tudsz te erről? - kérdezte Mónika királyné.
- Egy kiöregedett kacsa terjesztette el. Sok palota forgott a lábán, mire nyugdíjazták. Lehet, hogy csak kacsa hír, de én azért tennék egy próbát – szólt a kakas.
- Van egy ötletem! Menjünk el a közeli lovardába. A lovak sokfelé járnak, sok mindenkivel találkoznak. Hátha megtudunk valamit okos tyúk-ügyben - javasolta a királyné.
– Jó! Majd én tolom Noelt! – örvendezett Nóri.
- Köszönöm, hogy segítetek. Megígértem a baromfiudvaromban, hogy kiderítem, mi igaz ebből a históriából. Ha nem viszek haza híreket, akkor aztán repülök. A kutyának se kellek majd, nemhogy egy butának - hálálkodott Kukoria.
- Hagyd csak itt nyugodtan a biciklidet, nem megyünk messzire - mondta Nóri.
- Én inkább mégis viszem. Nem szeretek gyalogolni, repülni pedig nem nagyon tudok - felelte a kakas.
- Ahogy akarod - szólt Nóri.
Amikor Kukoria elmesélte, miért indult útnak, a lovak hatalmas nyerítésbe kezdtek. Nagyon viccesnek találták a nem tyúkeszű tyúk gondolatát.
- Jól van! Nevessetek! De nem értem, miért lehetetlen - szólt a kakas.
- Ne vessétek meg ezért! Ő legalább megpróbálta. Ami azt illeti, én tudom is, hogy kit keres - mondta egy vén lókötő, aki éppen arra sétált, és hallotta miről beszélgetnek az állatok.
- Igazán? - csodálkoztak a lovak.
- Ha mondom! Húszlépésnyire innen van egy baromfiudvar. Lakik ott egy tyúk, akit Kotnyelesnek hívnak. Egy nagyvárosból került ide. Egyszerűen képtelen nyugton maradni. Szerinte unalmas egy helyben kotlani, ezért folyton mászkál, és tojást is csak ritkán tojik. Mindig kölcsönkér a többi tyúktól néhányat, nehogy kiderüljön a turpisság.
- Ez a nekem való tyúk! Én is nyughatatlan vagyok - örvendezett Kukoria, majd jókorát kukorékolt.
- Mit hallok? Új fiú érkezett? – szólt egy hang.
- Nicsak! Az emlegetett Kotnyeles! - rikkantotta a lókötő. - Szerencse, hogy mindig csavarogsz, legalább nem kell gyalogolnunk.
- Mit gondolsz, ketten is elférünk a bringádon, kedves Kukoria? - kérdezte Kotnyeles.
- Te hallottál rólam? - csodálkozott a kakas.
- Még szép! Folyton járok, kelek, nem kotlok e helyett.
- Ti aztán jól egymásra találtatok! Van is egy ötletem. Várjatok itt! Én, Nórival és Noellel, hazamegyek egy picit. Ígérem nem tart sokáig - szólt Mónika királyné.
– Rendben, várunk! – felelte a kakas.
Körülbelül tíz perc múlva vissza is tértek Nóriék, méghozzá egy fonott kosárral.
– Itt is vagyunk! Fogjuk ezt a kosarat, és szépen a biciklid elejére szereljük. Kotnyeles beleül, aztán oda mehettek, ahova csak akartok, mialatt ő kotlik. Így egyikőtök se fog unatkozni! - lelkendezett Nóri.
- Hát, ez szuper! Állítom, hogy én százszor jobban jártam, mint Heni az angol férjével! - kotkodált Kotnyeles.
Ettől a mondattól Kukoria olyan boldog lett, hogy akár hazáig is repült volna örömében, de szerencsére övé volt a világ legjobb családi biciklije.
- Na, Noel, mi lesz a holnapi program? - kérdezte Nóri, úton hazafelé.