Miért pityereg Kapitány?
Helka és Kifli nagyon jóban vannak. Jól megértik egymást, ezért gyakran beszélgetnek levegőzés közben. Tegnap is így történt. Hogy miről tanácskozott a két jó barát? Ebből a meséből kiderül.
- Képzeld Helka úgy hallottam, hogy Kapitány sirdogál. - Kezdte Kifli
- Hát ez furcsa! Kapitány semmitől és senkitől sem fél. Inkább tőle tartanak, mert elég vadóc egy liba. Biztos, hogy jól hallottad? - Csodálkozott Helka
- Én is meglepődtem, de Zsömle biztosan állítja, hogy hallotta, amikor Kapitány Tatárfejűnek panaszkodott. Valami olyasmiről gágogtak, hogy őt nem szereti a Télapó. - Mesélte Kifli.
- Ez csakis valami tévedés lehet, hiszen a Télapó mindenkit szeret. Még az olyan izgága, vakmerő libákat is, mint a mi Kapitányunk. - Magyarázta Helka
Ez idő alatt a két liba még mindig gágogott. Olyan hangosan veszekedtek, hogy tőlük zengett az egész utca. 
- De igen!
- De akkor is nekem van igazam!
Ennek már fele se tréfa. Szólok anyának és apának, hogy tegyünk rendet a libák között és derítsük ki, mi ez a nagy veszekedés. Te várj meg itt, kedves Kifli! - Kérte Helka.
- Menj csak, aztán mesélj el mindent, én itt leszek és várok türelmesen. - Felelte Kifli.
- Mi ez a lárma rosszaságok? - Szólt a libákra apa, mi után odaértek.
- Ő kezdte!
- Nem, mert ő volt! - Na, elég legyen libák, halljuk szépen, mi a baj! Egyszerre csak egy gágogjon. Kezdje Kapitány!- Tett rendet anya.
Hát azzal kezdődött, hogy a tyúkok találtak egy képet a Télapóról. Látjátok? Itt van. 
Nem tudom, hogy honnan szerezték, de a kép láttán eszembe jutott, hogy nekem már megint nem hozott szaloncukrot meg csokit. - Sopánkodott Kapitány.
- De a libák nem is szeretik az édességet, te butus! - Nevetett Helka
- Én is ezt mondtam! - Vágta rá Tatárfejű. Ebből lett a perpatvar!
- De honnan tudjam, hogy szeretem-e a csokit, ha ki sem próbálom? - Méltatlankodott Kapitány.
- És kérted a Télapót, hogy hozzon neked édességet? - Kérdezte Helka
- Dehogy kértem! A Télapónak az a dolga, hogy kitalálja mindenki gondolatát, sőt még olyat is hozzon, amire nem is gondoltam! Mondta nagyképűen a liba.
- Ez bizony nagy tévedés! Először is kérni kell, aztán pedig jól kell viselkedni, és várni, hátha teljesül a kívánságunk. - Magyarázta apa
- Akkor hát ez a baj! Nem is kértem, jó liba pedig végképp nem vagyok!- Szólt Kapitány szomorúan, és pityeregni kezdett.
- Ne sirdogálj libuskám! Van rá egy egész éved, hogy megtanulj jól viselkedni. Ha nem megy, majd gyakorolsz. Ki tudja, talán a következő télen téged is meghallgat a Télapó, csak ne légy ilyen gonosz és ne támadj meg mindenkit! - Vígasztalta Helka.
Hogy megjavul-e Kapitány, azt majd meglátjuk. Egy biztos. Helka sok-sok ajándékot kap minden évben, mert igazán jó szívű, kedves és aranyos kislány. És nemcsak a Télapó tudja ezt, hanem a Jézuska is.