Apa! Szerinted Stefániának van családja? Kérdezte Dóri tegnap este, mi előtt bebújt az ágyba. Mert ha igen, én nagyon kíváncsi lennék rájuk.
- Biztos vagyok benne, hogy van. Felelte Apa
- Vajon náluk mindenki rózsaszín? Hiszen Stefánia az. Kérdezte Dóri.
- Jó kérdés. A választ megtudhatjuk tőle holnap, ugyanis felhívott, hogy meglátogat minket. Elsősorban persze téged. Mosolygott Apa.
- Komolyan? Örvendezett Dóri.
- Bizony. Holnap reggel érkezik a fél nyolcas gyorsvonattal. Mire felébredsz és megreggelizel, már itt is lesz. Én megyek ki elé az állomásra.
- Hűha! Akkor hamar el kell aludnom, hogy kipihenten várjam Stefániát. Biztosan sok mesélni valója van, illetlenség lenne ásítoznom, mi közben beszél. Még a végén azt hinné, hogy untat, pedig csak nem aludtam eleget. Ilyenről szó sem lehet, úgyhogy jó éjt Apa, szép álmokat. Mondta Dóri.
- Neked is szép álmokat. Felelte Apa és betakargatta Dórit.
Másnap reggel még a nap is szépen sütött, pedig mostanában elég borús idők jártak. Dóri vidáman ébredt, gyorsan elkészült, megreggelizett a lányokkal, aztán így szólt:
- Melinda! Lemehetek veled megsétáltatni Pamacsot? Hátha meglátom közeledni Stefániát.
- Ó, hát én már levittem őkelmét, amíg te aludtál, de ne csüggedj, szerintem hamarosan itt lesz Apa Stefániával. Mosolygott Melinda.
- De még milyen hamar! Rikkantotta Apa.
- Húrrá! Kiáltotta Dóri, és szaladt, hogy megölelje Stefániát.
- Foglalj helyet, kedves Fáni. Mondta Amanda.
- Köszönöm Ami.
- Tényleg, szokott még egyáltalán valaki Fáninak hívni? Emlékszem, hogy egyszer mesélted, hogy azért hívnak így, mert az rövidebb. Pedig szerintem a Stefánia szép név egy kedves rózsaszín elefántnak, úgyhogy érdemes kimondani és nem kell rövidíteni. Mosolygott Dóri.
- Köszönöm Dóri. Aranyosak vagytok. Sokan hívnak Fáninak, szeretem azt is, de a Stefánia tényleg sokkal szebb. Mondta az elefánt.
- Te már annyi mindent tudsz rólunk, de mi rólad csak keveset. Van családod? Kérdezte Melinda.
- Van ám! Méghozzá elég népes. Van apukám, anyukám, és 4 testvérem. Ebből ketten ikrek.
- Ők is rózsaszínek? Kérdezte Dóri.
- Nem! Nálunk mindenki más színű, csak az ikrek egyformán világoskékek. Apukám fehér színű, anyukám citromsárga, és a két nővérem közül az egyik barack színű, a másik pedig meggy.
- Hú! Kezdek belezavarodni ebbe a sok színbe meg testvérbe. Mondta Apa
Van egy ötletem! Rajzoljuk le őket! Úgy sokkal könnyebb elképzelni, ki milyen. Kiáltotta Dóri.
- Szuper ötlet, már úgyis régen találkoztam velük, mert csak az ünnepek idejére megyek vidékre.
- Hogyhogy? Érdeklődött Melinda
- Nagyvárosban tanítok, és az iskolától nem messze kaptam egy kis lakást.
- Értem. Biztos nagyon hiányoznak.
- Igen, de nem szomorkodom. Szeretettel gondolok rájuk. Felelte Stefánia.
- Na, kit rajzoljunk le elsőnek? Kérdezte Dóri.
Kezdjük apukámmal. Ő a legidősebb és a legbölcsebb is. Fehér színű, kicsit pocakos, de jól áll neki, és mindig a karosszékében ül, amikor mesél, és közben a szemüvegét tisztogatja. Nagyon okos. Mindent tőle tanultam, amit az állatokról tudni érdemes.
- És mi a neve? Kérdezte Dóri
- Rezső.
– De jó, akkor Apa, hogyha majd mindenkit lerajzoltunk, te írd oda, hogy kit hogy hívnak jó? Kérte Dóri
- Rendicsek. Vágta rá Apa.
- A következő legyen anyukám. Anyukám neve Sára. Ő citromsárga, és mivel sokat szorgoskodik a konyhában, mindig kötény van rajta. A legjobban azt a kötényét szeretem, amelyiken eprek vannak. Az eper a kedvenc gyümölcsöm. Anyukám kötényén szép nagy zsebek vannak. Abban tartja a fűszereket, hogy ne kelljen egy percenként a polchoz szaladgálnia. Minden zsebre rá van hímezve, hogy melyik fűszer való bele. 12 éves kora óta tud már főzni, pompás lakomákat rittyent mindig. Főleg, ha együtt az egész család
Most jöjjenek az ikrek, mert kérdezni szeretnék róluk valamit. Kérte Dóri.
- Jó, jöjjenek az ikrek. Ők világoskékek. Egyikük Álmos, a másik Bátor. Álmosnak csak a neve Álmos. Olyan virgonc, hogy ihaj. Nevetett Stefánia.
- És Bátor, bátor? Kérdezte Amanda.
- Hát nem mindig, de többnyire igen. Mondta az elefánt
- És, ha teljesen egyformák, hogyan különböztetik meg őket a suliban? És volt már olyan, hogy egymás helyett mentek ki felelni? Kérdezte izgatottan Dóri.
- Álmos és Bátor az iskolában viselhet kalapot. Álmosé zöld, bátoré piros. Egyszer Bátor kitalálta, hogy cseréljenek kalapot tréfából. Amikor a tanár néni kérdezte, hogy melyikük Álmos, Bátor rávágta, hogy ő. Aztán olyan zavarba jött, hogy fülig pirult, és mindennek a tetejébe egyfolytában csuklott. Amikor suttyomban visszacserélték a kalapot, elmúlt a csuklás. Akkor elhatározták, hogy nincs több cserebere.
- Az vicces lehetett. Nevetett Dóri.
- A nővéreid milyenek? Kérdezte Amanda.
- A barack színű Berta, a meggy színű, Bíborka. Berta kicsit kövérkés, de nagyon jó indulatú, Bíborka vékony. Mindketten egy oviban dolgoznak. Berta a konyhán és a takarításban segít be, Bíborka pedig óvó néni. Ugye milyen szép színesek és sokfélék vagyunk?
Közben el is készült a rajz. Apa még odaírja a neveket és teljes lesz a kép. Mosolygott Dóri. Vagy nem is tudod mit? Odarajzolunk téged is Stefánia és akkor kiteheted a képet az íróasztalodra. Így olyan lesz, mintha együtt lenne a család.
- Hát ez nagyon kedves tőled Dóri! Köszönöm szépen! Ez életem legszebb ajándéka.
- Nagyon szívesen! Mi köszönjük, a szép történeteket a családodról. Öröm volt lerajzolni. Mondta Dóri és egy adott egy nagy puszit Stefániának.
- Hát, igen, ilyen az én lányom! Kedves, jó szívű, és nagyon szépen rajzol. Gondolta büszkén Apa.
Stefánia megköszönte a vendéglátást, aztán elbúcsúzott Dóritól, Melindától és Amandától. Hosszú út állt még előtte és hétfőn várja őt a sok csintalan állatkölyök. Pihennie kell, ha formában akar lenni, amikor a kis oroszlán tréfából üldözni kezdi a nyuszit a szünetben.