Émi vasárnapja

Egyik reggel, miután Émi csinosan felöltözött és a haját is megfésülte, begumizta, természetesen egyedül, azon gondolkodott, mivel töltse a napot. Vasárnap volt, ezért nem kellett oviba mennie.
"Eszem egy kis Chocapic-ot. Attól biztos támad valami jó ötletem mára."Gondolta

Amint vígan falatozott, egyszer csak beszállt az ablakon egy katica egyenesen Émi ujja hegyére és így szólt:
Szia Émi! A nevem Pöttyös.
Nahát! Te tudod a nevemet? Csodálkozott Émi.
Persze, hogy tudom. Repülés közben sok mindent hallani, de csak a fontos dolgokat jegyzem meg. Ilyen például az, hogy te vagy Émi.
Kitől hallottál rólam? Kérdezte Émi.
Majd elmesélem. Kijössz velem a rétre megkeresni Pillát? Kérdezte Pöttyös.
Pilla egy pillangó? Csillant fel Émi szeme.
Még szép, hogy az. Felelte a katica.
Persze, hogy megyek. De Timi is velünk jöhet?
Ki az a Timi?
Ő a barátnőm az oviban és ő is nagyon szereti a pillangókat. Biztosan nagyon örülne, ha láthatná.
Jó, jöhet, csak siessünk, nehogy lekéssük Pillát. Ilyenkor van a réten. Repül virágról virágra.
Mindenképpen találkoznunk kell vele. Hogy miért az még titok.
Jó! De, hogy kerül ide Timi? Most ő is otthon van. Aggódott Émi.
Semmi vész! Kacsintott Pöttyös.

Elindultak hát a rétre, hogy megkeressék Pillát.
Körülbelül 10 lépést ment Émi ujján a katicával, amikor megláttak egy csodaszép virágot. Hatalmas szirmai voltak. Mindegyik szirom más-más színben pompázott.

Tuti, hogy mindjárt itt lesz Pilla. Ezt a virágot biztosan észreveszi, ezért itt fog leszállni. Hívjuk ide Timit légyszi! Kérte Émi.
Pöttyös így felelt:”Csak annyit mondok, nyikk-nyakk, Timi itt lesz Pikk-pakk”
És valóban! Timi már ott is termett.
Hát ez tényleg gyorsan ment. Mondta Émi elégedetten.
A lányok nagyon örültek, hogy újra együtt lehetnek. Éminek annyira megtetszett Pöttyös mondókája, hogy gondolta ő is kitalál egyet, hátha kiderül végre, miért kell találkozniuk a pillangóval.
A katica felé fordult és így szólt:” Csak annyit mondok, hipp-hopp, és te elmondod a titkot”
Csalafinta vagy te Émi! Mosolygott Pöttyös. Elmondom hát, hogy miért várunk Pillére.

Messze innen egy kastélyban él egy hercegnő, akinél szebbet, kedvesebbet és vidámabbat még senki sem látott. De egy napon, amikor odaült a tükör elé, hogy szép frizurát és sminket készítsen magának, nagyon elszomorodott. Teljesen elfelejtette, hogyan kell ezt csinálni, pedig azelőtt nagyon is jól tudta, hiszen ő volt a legszebb.
A szobalányok hiába próbáltak neki segíteni, senki sem tudta olyan szépen megcsinálni a haját és sminkjét, mint ahogy ő szokta magának. Azóta szegény ott ül a szobájában és sír.
Este bál lesz náluk. Sok csinos herceg ott lesz, hogy feleséget keressen magának, de így ő nem vehet részt az ünnepségen, hacsak te Émi nem segítesz neki.
De honnan tudtad, hogy engem kell megkeresned? Mert az igaz, hogy én nagyon értek a csinosításhoz, de ezt mindenki tudja rólam? Kérdezte Émi.
A hercegnő ablaka nyitva volt, én éppen arra repültem, amikor meghallottam, hogy azt mondogatja :
„Hozzátok ide Émit, csak ő segíthet”.
Ezért repültem idáig, hogy Pilla segítségével eljuttassalak téged hozzá. Felelte Pöttyös.
Ejha! Ilyen messze földön híres sminkes vagyok! Ezt nevezem. Mosolygott Émi.
Mondtam, hogy megjegyzem a fontos dolgokat. Vágta rá a katica.

Hamarosan megérkezett Pilla, akit már mindannyian nagyon vártak.
Pompás pillangó volt. A szivárvány színeiben tündökölt.
Éminek és Timinek még a szája is tátva maradt a csodálkozástól.
Amíg ők gyönyörködtek a látványban Pöttyös megkérdezte Pillától, hogy segít-e eljutni nekik a hercegnőhöz.
Elég messze lakik, gyalogszerrel nagyon sokáig tartana az út, a bál pedig este lesz.
Segítek, segítek. De mégis, hogyan? Amilyen szép vagyok, olyan parányi is. Mondta Pilla.
Hát így:”Ne légy ilyen pöttöm, pam-para-raram-röf-röf” - Vetette oda hetykén Pöttyös és várta a nagy hatást. De nem történt semmi változás.
Hát ez nem jött be! Mondta Pilla. Találj ki valami kedvesebbet. Olyat, amiben nincs röf-röf. Mégiscsak egy csodás pillangó vagyok, nem pedig holmi malac.
Jól van, na! Ne haragudj, de olyan viccesen hangzott. Várj, hadd gondolkodjam egy kicsit.
Majd én megpróbálom! Lelkesedett Émi. Nagy levegőt vett, és azt mondta:
„A kedvem príma, mert itt van Pilla.
Ő a legszebb a világon, amíg megnő, kivárom.
Ígérem, hogy jó leszek, ha a hátára ülhetek.”

Émi verse után pillangó akkorára nőtt, hogy a lányok kényelmesen elfértek a hátán. Irány hát a hercegnő kastélya! Kiáltott boldogan Pilla.

A természet csodás látvány volt a magasból. A fák tetején lévő madárfészkek is láthatóvá váltak. Közelről láthatták, hogyan eteti madármama a fiókáit. A cseresznyefa ágai is elérhetőek lettek. Csak ki kellett nyújtaniuk a kezüket, ha lakmározni támadt kedvük. Erre persze nem volt sok idejük, mert Pillával együtt a sebessége is megnőtt, ezért nagyon gyorsan a hercegnő kastélyához értek, ami nem is volt baj, mert már nem volt sok idő a bálig.
Amikor az őrök meglátták Pillát, hátán Émivel és Timivel tüstént arrébb álltak, hogy a lányok mihamarabb a hercegnő szobájában landolhassanak.
Amint Pilla letette őket összezsugorodott, búcsút vett a lányoktól és elillant.
Szerinted látjuk még valaha? Kérdezte Timi.
Remélem. Felelte Émi. De, ha mégsem, akkor sem felejtjük el soha.
Közben a hercegnő még mindig pityergett.
Na, ne sírj, hisz látod, hogy megjöttünk! Most már minden rendben lesz. Nyugtatta Émi.
Mi a neved, hercegnő? Kérdezte Timi.
Asztor vagyok. A nagymamám Margaret nevezett el így.
Hát téged, hogy hívnak? Timinek.
Hát akkor Asztor hercegnő munkára fel. Szólt Émi.
Először is válasszuk ki a ruhád.Sminket mindig az öltözékhez készítünk.
Legyen, mondjuk a világoskék báli ruhám. Mondta a hercegnő.
Jó választás. Mondta Émi. Most pedig mosd meg az arcod, hogy eltűnjenek a pityergés nyomai. Csakis tiszta arcbőrön lehet szépen sminkelni.

Már nincs arra időnk, hogy megmutassam, mit, hogyan csinálj, ezért te csak csukd be a szemed, és a többit bízd rám. Kérte Émi.
Rendben van. Felelte Asztor, és lehunyta a szemét.
Émi pillanatok alatt olyan sminket rittyentett a hercegnőre, hogy Timinek elállt a szava. Csodaszép lett.
Még egy perc és kész. Addig ne nyisd ki!
Émi fogott egy bordó rúzst és a tükörre írta vele csupa nagy betűkkel, hogy

ÉMI.

Most már kinyithatod. Mondta.

Amikor Asztor meglátta magát a tükörben, nagyon-nagyon boldog lett. Pontosan olyan szép volt, mint amikor még tudott sminkelni. Vagy talán még annál is szebb.
Nagyon szépen köszönöm, Émi! Tudtam, hogy te vagy a legjobb.
Ezért is téged hívattalak ide.
Igazán semmiség. Felelte Émi. Szívesen segítettem. Tuti, hogy te leszel a legszebb a bálban.
Nekünk viszont hamarosan indulnunk kell. Sötétedés előtt haza kell érnünk.
De, mi lesz velem, ha elmész? Ki segít majd kicsinosítani magam? Aggódott Asztor. Semmi baj! Nézz a tükörre. Ráírtam a nevem. Ha leülsz a tükör elé, szépítkezni, a nevemről rögtön eszedbe jut, mit hogy kell csinálni. Mondta Émi mosolyogva.
Hogy jutunk haza? Kérdezte Timi.
Mint a pinty! Rikkantotta Pöttyös

Émi becsukta a szemét és azt mondta:” Gyere ide apa, és gyorsan vigyél haza”
Mire újra kinyitotta, apukája már ott is volt, és azt mondta:”hölgyem, szabad a karját?”
Ilyen nincs! Mondta a katica.
De még mennyire, hogy van! Mondta Émi.

Asztor adott egy hintót ajándékba a lányoknak, és egy lovat is, aki még a gondolatnál is sebesebben száguldott. Meg sem álltak hazáig.