Dóri nagyon szereti a játékokat, és a csokit. Ha a kettő együtt van, az még jobb. Hogy mi történt csoki evés után, és ki volt a tojásban? Mindjárt elmesélem.
Amikor Dóri kinyitotta a tojást, megpillantott egy aranyos kis egeret, aki farmer nadrágot, és sötétkék pulóvert viselt. Igazán jól nézett ki egér létére. Dóri az asztalra tette, hogy jobban szemügyre vehesse, amikor az egér így szólt:
- Szia, Dóri! De jó, hogy ideértem. Velem kell jönnöd.
- Szia, egér! Hogyhogy? Hová? És honnan tudtad, hogy éppen az én tojásomba kerülsz? Csodálkozott Dóri.
- Hát az úgy volt, hogy eredetileg egy turulmadárnak kellett volna a tojásodba kerülnie, de én megkértem, hogy hadd jöjjek helyette. Mindenképpen beszélnem kellett veled. Magyarázta az egér.
- És miről? Kérdezte Dóri.
- Arról a bizonyos macskáról van szó, aki mindig kerget. A tojásba is épphogy csak sikerült beugranom előle. A turulmadárral már bentről alkudoztam, hogy hadd ne kelljen kimásznom. Így is azt mondta, hogy csak 10 percem van, és aztán kéri vissza a helyét. Addig vagy sikerül rávennem téged, hogy velem tarts, vagy nem. Így is úgy is eljön és visszavisz a macskához. Sopánkodott az egér.
- Tud repülni? Ámult Dóri.
- Igen, hiszen még nincs a tojásban. Felelte az egér. Hamarosan itt lesz.
- És, hogy gondolod, hogy veled menjek? Kérdezte Dóri.
- Hát a tojásban! Szépen belebújsz te is mellém. Mondta az egér, a világ legtermészetesebb módján.
- Hogy férnék én bele ebbe a tojásba, pláne veled együtt? Méltatlankodott Dóri.
- Mindent én se tudhatok! Elég, ha azt tudom, hogy te segíthetsz. Vágta rá az egér.
- Hát ez már nekem sok. Várj egy percet, mindjárt jövök.
- Apa! Apa! Gyere gyorsan! Bele kell férnem egy tojásba és nem tudom, mit tegyek! Kiáltott Dóri.
Dóri apukája éppen teát kortyolgatott, és kis híján magára öntötte, mert annyira meglepődött, de végül mégse, mert jók a reflexei.
- Nyugi, nyugi! Megyek már! Majdcsak kitalálunk valamit. Szólt.
- Látod, apa! Ő az egér, akivel együtt bele kell férnünk ebbe a tojásba, mire visszatér a turulmadár, különben megeszi szegényt a macska. Mesélte Dóri izgatottan.
- Hát ez nem semmi! Lássuk csak, mit tehetünk. Törte a fejét apa.
- Költs egy verset! Ajánlotta Dóri.
- Verset? Én? Még sosem próbáltam. Csodálkozott apa.
- Légyszí! Te olyan okos vagy! Biztosan sikerül! Kérte Dóri.
- Jól van! Megpróbálom, mert ilyen szépen kérted! Mosolygott apa.
- Szóval:" férjünk e tojásba mind a hárman, és repüljünk a turullal el bátran. "
Mondta apa.
Ekkor a tojás jókorára nőtt. Olyan nagy lett, hogy Dóriék simán elfértek benne.
- De jó! Én mondtam, hogy sikerül! Örvendezett Dóri.
- Próba szerencse. Mondta apa.
- Hát, csak egy baj van. Szólt az egér. A turulmadár így nem fog elbírni minket, mert ő alig nagyobb, mint én és ez a tojás hatalmas lett.
- Akkor növesszük meg őt is! Vágta rá Dóri.
Egyszer csak valaki kopogtatott az ablakon.
- Jaj, nekem! Ez ő! Már itt is van! Aggódott az egér.
- Mi bajod lehetne? Hisz itt van apukám! Ő megvéd! Ne félj már folyton! Nyugtatta Dóri.
- Repülj beljebb kedves turulmadár! Szólt apa, mi után kinyitotta az ablakot.
- Köszönöm! Úgyis indulnunk kell. Felelte a turul.
- És ha mindketten itt maradnátok? Te kerültél volna a tojásomba, az egér meg fél a macskától, hát maradjon ő is itt. Mit szóltok? Kérdezte Dóri.
- Kedves kislány vagy Dóri, de nem maradhatok itt, mert rám másik gyerek vár majd, ha eljött az ideje, hogy én is tojásba kerüljek. Nem ér csalni. De szeretném, ha velem jönnél és megkérnéd a macskát, hogy ne egyen meg. Rád biztos hallgat. Főleg, ha apukáddal jössz. Kérte az egér.
- Van egy ötletem! Maradjon itt a turulmadár, hisz ő már úgyis Dórié, mi meg beszállunk a tojásba, megmondjuk neki hova menjünk és elvisz minket! Javasolta apa.
- Szuper! Ujjongott Dóri.
Beleültek hát a tojásba útra készen. Dóri kérésére a tetejét nem csukták le teljesen, hogy mindent jól lehessen látni út közben. Legfőképpen a sok-sok csodálkozó arcot, amint egy hatalmas műanyagtojást bámul, ami olyan sebesen száll, mint a madár. Hogy miért mondom mindezt? Hát apa verse miatt, amit azért költött, hogy a macskához érjenek.
Így hangzik:
"Repüljön a tojás, akár a héja,
Hogy hamar odaérjünk a célba,
Beszélni a macskával, hogy
Keressen egyebet, ne egyen egeret."
Mondanom sem kell, remekül működött apa rögtönzött kis versikéje. Hipp-hopp, megérkeztek. Hogy pontosan hova is? Mikroszkópiába. Ez a hely onnan kapta a nevét, hogy itt minden olyan pici, hogy szükség esetén beleférjen egy tojásba. A náluk nagyobbak nagyítóval szemlélik a terepet, nehogy valakire rálépjenek csak azért, mert olyan parányi, hogy nem látták. Volt egy városrész, ahol csak a nagyok éltek a biztonság kedvéért. Ott szálltak le Dóriék.
- És most hogyan tovább? Kérdezte a tojás.
- Legyen úgy, hogy menj el a macskáért és se szó, se beszéd, hozd őt ide. A többit majd én elintézem. Kérte Dóri.
- Rendben, de ha ilyen nagy maradok, nem fogok beférni a macskához. Felelte a tojás.
- Igaz! "Hát akkor változz vissza kicsire de izibe" Rikkantotta apa, aki idő közben egészen belejött a verselésbe.
Kis idő múlva megérkezett a macska. Olyan kíváncsi volt, hova repíti a tojás, hogy már landolás előtt kikukucskált.
- OÓÓ! Most aztán nagy pácban vagyok. Gondolta, amikor meglátta Dóriékat.
- Ne félj macsek, nem bántunk, csak egy kicsit beszélgetni szeretnénk veled, mint a nagyok. Szólt apa.
- Hát éppen ettől félek! Nagyok vagytok. Szólt a macska.
- Hogy hívnak? Kérdezte Dóri.
- Nemtom. Válaszolta a macska.
- Én Dóri vagyok, és varázsolok eledelt, csak ne edd meg az egeret.
- Megenni? Dehogy akarom én megenni. Csupán kergetem, mert olyan vicces, ahogy menekül előlem. Így legalább jobban telik az idő, amíg várok a tojásomra, hogy majd egy kedves gyerekhez kerülhessek. Magyarázta a macska.
- Hiszi a piszi! Nevetett Dóri. Te egér! Mi lenne, ha ez után te kergetnéd a macskát? Kérdezte.
- Az mesés lenne! Felelte az egér.
- Szerintem is. Tette hozzá a macska.
- Mondhatsz, amit akarsz, én már nem félek, te csacska. Bátorodott fel az egér.
"Csacska macska, bátor egér
Ez a páros mindent megér.
Apa és Dóri otthon lesznek,
Az egészen jót nevetnek."
Hogy ki költötte Dóriék hazajuttató versét? Hát ki más, mint a rímes tojás!