Hosszú ideje élt már Tündér Anna magányosan a kastélyában. Régen sok barátja volt, de hamar kiderült, hogy csak azért barátkoztak vele, mert jó tündér, és mindenki kívánságát teljesíti. Mi után megkapták, amit akartak, felé se néztek. Ezért határozta el, hogy ő bizony nem megy többé el otthonról, hiába is hívják.
Egyszer aztán egy különleges levél érkezett, ami mindent megváltoztatott. A levél a szemközti palotájából jött, és egy báli meghívót tartalmazott estére. Panna hercegnő sikeres zongoravizsgája örömére.
Tündér Anna és ő szívbéli jó barátok. A hosszú évek alatt sem felejtették el egymást. És bár egyikük se látogatta meg a másikat, mindig leveleztek. A leveleket Aladár a papagáj vitte a csőrében. Hogy miért nem ment át Panna, Tündér Anna kastélyába, amikor pedig nagyon közel laktak egymáshoz? Azért, mert az emberek furcsa dolgokat terjesztettek. Az a hír járta, hogy szellemek élnek ott. Nem tudták biztosan, hogy igaz vagy sem, de Panna, nem mert kockáztatni, ezért inkább írásban beszélgettek. Panna még a báli ételek listáját is elküldte a meghívóval együtt.
Marcipántorta! A kedvencem! Nem ám csokis! Szigorúan csak marcipán! Örvendezett Tündér Anna. Biztosra veszem, hogy Panna csakis az én kedvemért készítteti. Mégiscsak el kéne mennem. Jaj! De megfogadtam, hogy én nem megyek sehová soha, de soha. És különben is félek, hogy mit szólnak majd az emberek ennyi év után.
- Ne búsulj Tündér Anna! Majd én tudom, ki segít neked! Bízd csak rám! Felelte Aladár a papagáj.
- Valóban? Na és ki? Kérdezte Anna.
- Egy másik tündér, aki olyan kedves, mint te, de nálad sokkal bátrabb és csalafintább. Lefogadom, hogy ő rá tud venni, hogy elmenj Panna báljába! Magyarázta a papagáj.
- Hadd gondolkodjam csak! Csakis egy tündér van, aki olyan kedves, mint én, de nálam sokkal bátrabb és még csalafinta is. Dóri! De ő csak akkor jön, ha apukája is jöhet, hiszen biztosan nem engedné el egyedül. Aggódott Anna.
- Nyugi! Ő is jön! Most éppen együtt vannak, és az állatkertben mulatnak. Hamar odarepülök, így legalább nem keltek feltűnést. Mondta büszkén Aladár és már repült is ki az ablakon át.
- Hé, várj! Kiáltotta Tündér Anna. Honnan tudod, hogy az állatkertben vannak, és hogy találsz oda?
- Honnan, honnan! Hát onnan, hogy okos vagyok, hisz beszélni is tudok ez nem elég? Amúgy meg az unokatesóm Armandó Mogyoródon lakik, és ő mondta, hol van az állatkert. Egyet se félj, nem lesz baj. Hamarosan jövök Dóriékkal. Rikkantotta Aladár, azzal tovaszállt.
Amint Aladár elrepült, Tündér Anna csinosítani kezdte a kastélyát. Oly régen volt már látogatója. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen.
Ezalatt a papagáj csak úgy hasított a szélben! Pillanatok alatt az állatkertbe is ért. Dóri, és apa éppen egy padon ületek és finom perecet ettek.
- Pont a legjobbkor érkeztem. Gondolta Aladár, és nyomban berepült a kapu fölött, és egyenesen Dóri vállára telepedett.
- Apa, nézd! Egy papagáj ül a vállamon! Nevetett Dóri
- Bizony, még hozzá Aladár! Tette hozzá a papagáj.
- Ez nem semmi! Beszélő papagáj! Mosolygott apa.
- Még szép, hogy az vagyok. Butákkal nem sokra menne szegény Tündér Anna. Az unokatesóm Armandó is okos. Ő mondta, merre van az állatkert. Hencegett Aladár
Ki az a Tündér Anna? Kérdezte Dóri.
- Mindjárt meglátod, már ha van kedved velem jönni a kastélyába. Kacsintott Aladár.
- Persze, hogy van kedvem! Mondta lelkesen Dóri.
- Engem se hagyjatok ki a jóból! Tette hozzá apa
- A világért se tennénk ilyet! Nyugtatta meg a papagáj
- Hol van Tündér Anna kastélya? Érdeklődött Dóri
- 3 hegyen innen, 4 városon túl, ahol a magány az úr.
- Azért kell odamennünk, hogy Tündér Anna ne legyen szomorú? Kérdezte apa.
- Igen. Majd mindent elmesélek. Felelte Aladár.
- Hogy jutunk el 3 hegyen innen, 4 városon túlra? Kérdezte Dóri.
- Csak egy ugrás, de a megfelelő helyről kell ugrani. Ne izguljatok mindent pontosan megterveztem. Armandó mondta, hogy van itt a közelben egy ugrálóvár. Elmegyünk oda, kicsit mókázunk, hogy ne keltsünk feltűnést, aztán ha senki sem figyel ránk, végrehajtjuk azt az egy ugrást, amivel eltűnünk, és Tündér Anna kastélya előtt érünk földet. Magyarázta Aladár.
- De felnőttek is ugrálhatnak az ugrálóvárban? Aggódott apa
- Egyet se félj! Jó móka lesz, én tudom. Aladár meg én olyan szépek vagyunk, hogy mindenki minket bámul majd. Vigyorgott Dóri.
- Rendicsek, akkor mehetünk is. Mondta elégedetten apa
Nagy tömeg volt a kis vidámparkban, könnyű volt elvegyülni. Apa is könnyű szerrel bejutott az ugrálóvárba. Aladár apa vállára telepedett, mert a nagy tömeg miatt biztonságban érezte ott magát. Büszke is volt ám Dóri az ő nagy és erős apukájára. Jó móka volt az ugrálás, de Dóri kezdett már türelmetlen lenni.
- Na, mikor kell ugranunk Aladár? Kérdezte
- Ha jelt adok. Fogjátok meg egymás kezét és figyeljetek! Vezényelt a papagáj.
- Mi lesz a jel? Kérdezte apa.
- Majd azt kiáltom, hogy Gyurika vagyok.
- Miért pont Gyurika? Nevetett Dóri
- Mert akkor mindenki odafigyel, és azt nézi, hol van Gyurika, mi meg szépen eltűnünk a fejük felett, olyan magasan, ahová már nem látnak, ezért lejjebb kezdenek keresni. Mire eldöntik, hol lehet Gyurika, mi már rég 3 hegyen innen, 4 városon túl leszünk Tündér Anna kastélya előtt. Mondta vigyorogva Aladár.
- Zseniális! Tette hozzá elismerően apa.
Minden a terv szerint alakult. Egy tökéletes ugrással máris Tündér Anna kastélya előtt termettek. A kastély hatalmas volt és káprázatosan szép. Az ember nem is gondolná, hogy a szomorúság az úr, ezen a szép helyen.
- Hát itt volnánk! Jelentette be Aladár.
- Bemegyünk? Kérdezte izgatottan Dóri.
- Be ám, csak nem a kapun, hanem az ablakon át. Ott, ni! Mutatott a papagáj a legfelső ablakra.
- Miért nem a kapun megyünk be? Kérdezte Dóri
- Azért, mert Tündér Anna már hosszú évek óta nem nyitotta ki a kastélyt és teljesen berozsdásodott a kapu. Mesélte Aladár.
- Hogy jutunk fel? Ráncolta a szemöldökét apa.
- Tündér Anna hagyott itt nektek egy kötelet, amin felmászhattok. Vágta rá a papagáj.
- Hát ez igazán kedves tőle, de mi nem mászunk kötélen. A kötél éles és elvágja Dóri kezét. Én ezt nem engedem. Mondta határozottan apa, hisz nagyon szereti Dórit és mindig vigyáz rá.
- Van egy ötletem! Repülj be Tündér Annához és mondd meg neki, hogy jöjjön az ablakhoz és tegye, amit mondok. Kérte Dóri.
- Parancsára hölgyem! Vágta rá Aladár.
Hamarosan kinyílt az ablak és megjelent Tündér Anna. Nagyon széplány volt, de most nem volt idő a bámészkodásra. Dóri gyorsan átvette az irányítást.
- Szia, Tündér Anna! Dóri vagyok. Ha azt szeretnéd, hogy feljussunk hozzád, tedd pontosan azt, amit mondok. Kezdte
- Szia, Dóri! Ígérem, rád hallgatok.
- Helyes. Van fogkrémed? Kérdezte Dóri.
- Persze! Kis tubus kell, vagy nagy? Van itt minden. Felelte Tündér Anna
- Családi kiszerelés kell, szóval nagy tubus. Sok fogkrémre lesz szükségünk.
- Máris hozom! Kiáltotta Tündér Anna.
- Szuper! Most nyisd ki a tubust, és kezd el kinyomni a fogkrémet, de vigyázz! Ne a tubus közepét nyomd, hanem az aljától kezdd. Az a lényeg, hogy akkora fogkrémcsíkunk legyen, ami leér a földig. Magyarázta Dóri.
- Fogkrémen fogunk felmászni? Csodálkozott apa.
- Aha! Ne félj, nagyon jó lesz. Majd én megyek elől, te meg jössz utánam, hogy megtarts. Ez a fogkrém erős, és megvédi az egész családot, hisz családi tubus és mi most csak ketten vagyunk, szóval gond egy szál se. És egyébként se lehet semmi baj, hiszen te vigyázol rám. Mosolygott Dóri.
- Igazad van! Felelte apa
Amikor felértek Tündér Annához, éppen meg akarták kérdezni, merre van a fürdőszoba, amikor nagyon elcsodálkoztak. Ott lebegett előttük egy lavór langyos, jó illatú víz és egy törölköző. Akkora, hogy mindketten kényelmesen kezet moshattak.
- Ejha! Micsoda kiszolgálás! Nevetett apa.
- Szellemek laknak a kastélyodban? Ámult Dóri.
- Ők a barátaim. Ők tündérek, manók, és koboldok, de amióta én elhatároztam, hogy nem megyek többé sehová, akkor ők is velem maradtak, és szerintük sokkal mókásabb, ha láthatatlanok. De nem félelmetesek, nem kell tőlük tartanod. Jól megvagyunk itt csak hiányzik a barátnőm Panna hercegnő. Nagyon régóta nem találkoztunk már. Velünk szemben lakik. Meghívott a báljára ma estére,de nem merek elmenni, mert sok idő eltelt és nem tudom, mit szólnak a többiek. Pedig még marcipán torta is lesz a kedvemért. Mesélte Tündér Anna
- Jaj, ne butáskodj már! Még szép, hogy elmész a bálra és mi is veled megyünk. Sőt a barátaid is még hozzá láthatatlan alakban! Meglátod jól fogunk szórakozni, amikor a sült csirkék, meg a torták odasétálnak hozzánk, nekünk csak meg kell ennünk őket. A többi vendég szava is eláll majd. Az igazi barátaid nem fognak félni, aki meg nem szeret, elmehet! Mit szólsz? Kérdezte Dóri.
- Igazad van! Hálából kapsz tőlem egy csodás ruhát ajándékba. Mosolygott Tündér Anna.
- Én pedig megjavítom a kapu zárját, ha csak nem akarnak a hölgyek inkább fogkrémen csúszni. Nevetett apa.
- Köszönöm szépen! Hálálkodott Tündér Anna.
- Semmiség! Felelte apa.
Remekül mulattak Panna hercegnő bálján! Nagyon nagy mulatság volt. Panna hálája jeléül Dóriak adta legszebb és leggyorsabb paripáját. A bál után a hátára pattantak és meg sem álltak hazáig.