Boccia In memoriam Gönczi Zsolti

Élt egyszer 6 kemény paradicsom, 6 kemény kerek szilva, és egy ping-pong labda. Szépek voltak. Mindannyian ugyanakkorák. A szilvákat és a paradicsomokat senki sem akarta megenni a keménységük miatt, mindenki féltette a fogait, a ping-pong labda pedig inkább lepattant, mert megunta, hogy folyton ki akarták lapítani, holott az ő esetében, az lehetetlen. Kemény és kész. Így éldegélt a 13 különc, mígnem egy napon minden megváltozott, amikor is 4 idegen érkezett hozzájuk. Nevezetesen Nóri a sas, Ildi a sólyom, Dezső a tigris, és Zsolti az oroszlán.
- Ni csak! Egy komplett boccia készlet! Rikkantotta Zsolti.
- Boccia? Az meg mi fán terem? Kérdezték a paradicsomok.
- A boccia nem egy növény, hanem egy sport. Mégpedig a bátrak és nemesek sportja, amit úgy mondunk, hogy bocsa. Kezdte Dezső.
- Bátrak és nemesek? Kik azok? Sokan vannak? Miért olyan bátrak? Kérdezték a szilvák.
- Olyan gyerekek és felnőttek, akiknek egyáltalán nincs könnyű életük, mert nem túl jól működik a kezük vagy a lábuk, de ők mégse siránkoznak, hanem küzdenek, harcolnak és tesznek azért, hogy jobb legyen nekik. Magyarázta Nóri.
- Ti tudjátok, hogyan kell játszani ezt a bocciát? Érdeklődött a ping-pong labda.

- Hogy tudjuk-e? Mi az, hogy! Mi vagyunk a legjobbak! Mindketten több nemzetközi versenyen is megálltuk a helyünket. Mondta Dezső.
- Hiszi a piszi! Mondták a paradicsomok.
- Oké! Játsszuk le! Unta meg a vitát Ildi a sólyom
- Jó, de hogy kell játszani? Kérdezte a ping-pong labda.
- Szerencsétek van, mert mi az Ildivel éppen játékvezetők vagyunk. Mondta Nóri a sas.
Először is sorsoljunk. Feldobok egy érmét. Aki eltalálja, hogy fej vagy írás, az választ színt. Mindig a piros kezdi a játékot. Tért a lényegre Ildi a sólyom.

- Tippelj te. Mosolygott Dezső.
- Fej! Mondta határozottan Zsolti és már repült is az érme a magasba.
Amikor földet ért, a sólyom így szólt: „fej”. Tehát Zsolti választ színt.
- Legyen piros. Mondta, azzal megkapta a paradicsomokat és a ping-pong labdát, Dezső pedig a szilvákat.

- A fehér a cél. Előbb őt kell kigurítani, aztán egy pirosat. Lehetőleg jó közel a fehérhez. Aztán jön a kék. Ez pont játék. A cél minél több azonos színűt odagurítani a fehérhez. Magyarázta Ildi.
- És ki dönti el, hogy a piros jön vagy a kék? Kérdezte a ping-pong labda.
- A játékvezető. Méghozzá az alapján, hogy melyik szín van közelebb a fehérhez. Aki távolabb van a fehértől, az jön addig, amíg jobbat nem gurít az ellenfélnél.
- Harcra fel! Gyerünk Zsoltikám, mutassuk meg a szilváknak! Lelkendeztek a paradicsomok.
- A Nyuszi nélkül nem játszom. Mondta Zsolti az oroszlán. Várjuk meg!
- Majd ebédszünetben lesz nyuszi. Most játsszunk! Kérték a szilvák.

Egyszer csak nagy loholva megérkezett Nyuszi, kezében egy hosszában félbevágott kukoricacsővel.
- Itt vagyok, csak még segítettem a Mazsinak. Mondta.
- Még pont jókor jöttél Nyuszikám! Nyugtatta meg Zsolti.
- Minek az a cső? Kérdezte a ping-pong labda.
- Ha valakinek gyenge a keze, és nem tud önerőből gurítani, akkor kap egy csövet, amit beállít neki a segítője, jelen esetben a Nyuszi. Zsolti megmondja, merre álljon a cső, megkapja a labdát, berakja a csőbe, és már gurul is. Vázolta Nóri.
Ja, igen. A segítő mindig a pályának háttal guggol, hogy ne tudja befolyásolni a játékost, mert az ugyebár nem lenne fair.
- Azta, de jó! Egyre izgalmasabbnak hangzik ez a boccia, kezdjük hát! Kérték most már mindannyian.

Zsolti kigurította a fehéret, és mi után Ildi jelzett elgurított egy pirosat is, közvetlenül a fehérre.
- Tökéletes kezdés Gondolta magában, ám nem szólt semmit csak elégedetten vigyorgott.
Dezső következett. Gondolta felpörgeti kicsit az eseményeket, ezért szándékosan távolabbra gurított Zsoltihoz képest, tehát megint ő jött, mivel a szabály szerint mindig a rosszabb pozícióban lévő játékos gurít. Addig-addig, mígnem sáncot épített Zsolti elé, aztán az utolsó szilváját is elgurította.
- Egy pont nem pont, kiáltották a szilvák Nem is csüggedtek Zsolti egy közeli paradicsoma miatt. Az oroszlán azonban egy jó erős gurítással kilökte a pályáról a fehéret.

- Az áldóját! Erre nem számítottunk. Mi lesz most? Sopánkodtak a szilvák.
- Most kérem alássan, a pálya közepére kerül a fehér. Mondta Ildi, azzal pontosan középre pottyantotta a ping-pong labdát.
- Te mindig tudod, hol a pálya közepe? Kérdezték a paradicsomok.
- Még szép. Csak látom, hisz sólyom vagyok. Mondta Ildi.
- De azok kedvéért, akik se nem sólymok, se nem sasok, egy X jelzi a pálya közepét. Tette hozzá Nóri.

Zsoltinak nem volt más dolga, mint a megmaradt 4 pirosát szép sorjában a fehérre, vagy hozzá nagyon közel gurítani.
Dezső szilvái jóval távolabb voltak az X-től, ezért 4: 0-ra a nyertek a paradicsomok.
- Nem ér! Játszunk még? Kérdezték a szilvák.
- Persze. Hisz 4 játszmából áll egy meccs. Most ti kezdtek. Mondta Nóri, és Dezső elé rakta a szilvákat és a ping-pong labdát.

Hogy végül is ki nyert? Mindenki! Miért? Mert jót játszottak, és a 13 különc is megtalálta helyét a világban, mint a legkeményebb boccia készlet, amivel tigris és oroszlán valaha játszott.